Párbeszéd
- Nagyon remélem, hogy egyszer letörik a szarvadat! - Ha letörik, majd növesztek újabbat.
- Készítsd el nekem egy sikeres forradalom receptjét. - Vegyünk nagy adag igazságtalanságot, neheztelést és frusztrációt. Helyezzük őket egy gyenge vagy hanyatló hegemóniába. Kevergessük nyomorúságban egy-két generáción keresztül, amíg fel nem forr. Ízlés szerint ízesítsük destabilizációs körülményekkel. Egy csipetnyi esemény katalizálhatja az egészet.
- Cuki vagy. - Ó, nem, egyáltalán nem vagyok az, csak úgy nézek ki. A természet szeszélye, mint pl. a panda vagy a húsevő növény.
- Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd. - Miről beszélsz? - A reményről.
- A boldogságnak több fajtája létezik (...). Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték. - Mint például a napfelkeltéhez? - Pontosan. (...) Egy napfelkeltében egyszerűen nincs semmi szomorú.
- Na és maga, hogy áll a nőkkel (...)? - Igazság szerint nem tudok róluk túl sokat. - Tudni senki sem tud róluk sokat, még Freud sem, sőt, talán még ők maguk sem, de nem is kell. Olyan ez, mint az elektromos áram: ahhoz, hogy megüssük vele az ujjunkat, nem szükséges tudnunk, hogyan működik.
- Na és mikor kezdődik a varázslat? Ültünk egymás mellett, néztük a hegyeket. - Akkor kezdődött, mikor a Föld született. - (...) lehunyta szemét. Arcát bearanyozta a lenyugvó nap. - Sose szűnik meg. Mindig itt van. Mindig... (...) A Föld beszél hozzánk, de nem halljuk, olyan lármát csapnak az érzékeink. Néha ki kell őket radíroznunk, mármint az érzékeinket. Akkor - talán - elér hozzánk a Föld. Beszél hozzánk a világmindenség. Suttognak a csillagok.
- Tudod, mi a jó a hadseregben? (...) - Az a jó benne, hogy nem kell fölöslegesen törnöd a fejed. Megkapod a feladatot: teljesítsd.
- Újra belevágnék. - A kalandba? Én nem, túl veszélyes volt. - Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészbe. Újra így csinálnám. Téged választanálak mindig.
- Győzni akarok, de sosem elmélkedtem azon, hogy képes vagyok-e nyerni, vagy sem. - Nem adod fel a legvégéig. Ez azt jelenti, hogy mindent beleadsz, és ha így sem vagy rá képes, elfogadod a vereséget.
- Örömmel látom, hogy elismeri a vereségét. (...) - Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.
- A szenvedély nyilván nem elégséges egy házasság fenntartásához. - Lehet. De kezdetnek elég biztató.
- Te imádkoztál és hittél egész életedben, soha nem tettél semmi rosszat, és most tessék, itt vagy! Te vagy a legjobb ember, akit ismerek, én pedig a legaljasabb. Te elmebajos lettél, az én életem viszont tökéletes! Ehhez mit szólsz? - Néha az ördög megengedi valakinek, hogy gondatlan életet éljen, mert nem akarja, hogy Isten felé forduljanak. A bűneid olyanok, mint egy börtöncella, kivéve, hogy feldíszített és kényelmes, és úgy tűnik, nincs szükség arra, hogy elhagyd. Az ajtó sarkig tárva, de egy nap az idő elfogy, és a cella ajtaja becsapódik, és hirtelen túl késő lesz.
Facebook
Pinterest