Párbeszéd
- Amikor az emberek meghalnak, a lelkük a mennybe kerül, de csak egy kis időre. Akkor látják a régi barátaikat meg ilyesmi, hogy emlékezzenek a régi időkre. De úgy gondolom, egy idő után elkezdenek a földi életükön tűnődni, hogy jók vagy rosszak voltak-e, meg hasonlók. Aztán újra megszületnek kisbabaként. - És ez miért jó nekik? - Mert kapnak még egy esélyt, hogy jól csinálják a dolgokat (...). A lelkük jóváteheti, amit elrontottak.
- Mi az, hogy "sors"? - Olyan, mint a szél, vagy valami hasonló, vagy mint a villám, vagy a nagy hideg. Semmit sem lehet ellene tenni, és senki sem oka. Hiszen a hideg nem tehet róla, hogy hideg. Csak arról tehet az ember, hogy miképp viselkedik, amikor hideg van.
- Te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? (...) - És te abban, hogy létezhet már azelőtt is?
- Van egy példabeszéd két farmerről, akiknek égető szükségük volt esőre és mindketten imádkoztak esőért, de csak az egyikük ment ki, hogy előkészítse a földjét az esőre. Mit gondol, melyikük bízott az úrban, hogy küld neki esőt? - Az, amelyik elkészítette a földjét. - Maga melyikük? Az úr majd küld esőt, mikor jónak látja, maga csak készítse elő a földjét, hogy befogadja.
- Akkor mit tegyen az ember, ha sajnálatot érez egy másik ember iránt? - Hagyja őt ott, ahol a helye van... Isten kezében. - Ez nagyon szigorúan és nyersen hangzik. - Közel sem olyan veszélyes, mint engedni a felszínes sajnálatnak.
- Próbálkozz csak. Nem tudsz elijeszteni. Sajnálattal közlöm, hogy az irántad érzett szeretetem feltétel nélküli. - A feltétel nélküli szeretet gondolata olyannyira bizarr, mint a Fogtündér, vagy a környezetbarát vegytisztítás.
- Néha fontosabb másoknak megfelelni, mint saját magunknak. - Igen. De néha arról szól a játék, hogy vedd észre, amikor te vagy fontosabb. És engedd meg magadnak, hogy önző légy.
- Talán meg kellene próbálnod hinni Istenben. - Azt mondod? - Igen, talán mindannyiunknak hinnie kéne. Az egész emberiségnek. - Szerintem nem. Szerintem már rég meghalt.
- Hogyan lehet az embernek hite, ha nincs istene, aki megbünteti a hitszegést? - Az isten merő hazugság, és egy hazugság nem büntetheti meg az embert.
- Miért akarod cáfolni Isten létezését? - Cáfolni? Talán valaki bizonyította, hogy létezik?
- Miért jöttél vissza? (...) - Talán hiányoztál. - El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj? - Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek. - Semmi sem változott. Mit keresel itt? - Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.
- Nem lehettek együtt. A történetetek véget ért. - Nem ért véget (...). Az életünk nem csak egy történet. Az életünk folytatódni fog.
- Tudod-e, hogy szeretlek? - Ó, (...) hisz annyiszor mondtad már. - Igazad van, de te mindig hallgatsz olyankor, hát megismétlem sokszor, hogy azt hihessem, a sok közül legalább egyszer te is mondtad nekem.
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? - Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe.
Facebook
Pinterest