Idézetek a hitről
Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni.
Gyönyörűség vihar hányta hajón ülni, abban a bizonyos tudatban, hogy nem pusztul el. Az Egyházat háborgató üldözések ilyen viharhoz hasonlítanak.
Az egyén annyit ér, amennyit a hite.
Bízni tudni annyit jelent, mint hinni tudni. És hinni tudni, az szeretni tudni.
Az emberek többsége mindent elhisz, csak ne legyen a Bibliában.
Semmire sincs garancia, de amiben erősen hiszünk, az gyakran hatással van a dolgok kimenetelére.
Az ember hisz a sorsban, hitt benne mindig, és várta, és annyiféle ábrázatot kerekített rá, hogy előszámlálására nincs elég papír és idő. A sors annyira létezik, amennyire az embernek van rá szüksége, és szüksége van rá, ha másért nem, hogy neki tulajdoníthassa sikereit és balsikereit, és így tegye őket elviselhetőbbé felebarátai számára.
Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerűen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben.
Csak az botlik meg, aki kételkedik. Aki kétkedés nélkül hisz, az célhoz ér.
Az önmagunkba vetett hitünk legyőzi a sorsot.
Muszáj hinni a jóban, akárhová is sodor az élet, hisz épp ez tesz minket azzá, aminek születtünk.
Emlékszem a röpülés boldogságára. Hiszem, hogy szárnyaim újranőnek.
Nem engedheted meg magadnak, hogy rossz dolgokra gondolj, mert akkor megteremted őket.
Az van, amit hiszünk. Amit megteremtünk. Én nem akarok egy olyan világban élni, ahol eszelős uralkodók pöffeszkednek az arany városaikban, míg a világ másik fele éhezik. Nem érdekel a pénz, és nem érdekel a bűnbánat
- Nem küzdök többé a sorsom ellen! - De nincs olyan, hogy sors, hát nem érted? Te is tanúbizonyságot szerezhettél arról, hogy az életünk a döntéseink szerint változik. Felelős vagy azért, hogy miként alakulnak a dolgaid.