Idézetek a hitről
Isten házában nem isten lakik, hanem a fallal körülvett hiány, a sok évezredes nosztalgia a jelen soha nem lévő után.
Úgy tiltakozom a babonák ellen, mint aki önmaga ellen tiltakozik, nem hiszem, de félek tőle. Ezer és ezer szállal fon körül mindent - és helyette nincs más. Ha egy szál elszakad, csak árnyék, üres feketeség ásít, minden hit és bizalom nélkül.
Sokszor elveszíthetné az ember a türelmét, ha nem állana előttem az a gondolat, hogy Istennek milyen sok türelmébe került az én életem is.
Tudta, nagyon jól tudta, hogy az Isten szeretetére megtanítani, imádkozni tanítani nem lehet embert, hogy ez oly kegyelmi ajándék, melyet egyenként osztogat Isten...
Hisszük a semmit, mert évszázadokon át megcsontosodtak a gyökerei, pusztít, öl, fertőz, hitet, félelmet követel. Felfal mindent, létünket megsemmisíti és újjáteremti, addig kínoz a félelemmel, amíg bátrak leszünk saját bilincseink rabságát elviselni. Hol van ennek a világnak a tiszta kék ege, mely alatt hosszú hajú fekete tündérek eloldozzák a gúzsba kötöttek bilincseit.
Nem hiszek a legendákban, de hiszek a mások hitében.
Mindenkinek szüksége van templomra. Egy templomra, amelybe beléphet és térdre borulhat a magánya előtt.
Bizakodni a fényben és hitben? Csak sötétség van a szívemben. Pedig hinni szeretnék újból, s olyan erősen, mint akkor hittem. Alkonyati templom homályában elülni öreg templompadon májusesti litániákon s énekelni rekedten is, bízva abban: csoda esik s lelkemben is több lesz a fény, több lesz a kedv, több a remény.
Nem csak remélni hinni kell a jövőben: magban hó alatt.
Hitre szükség van. Mert azok, akik az igazságot keresik, mindig elesettebbek, mint azok, akik pusztán csak hisznek.
Mivel a világ teremtetlen és az Ég üres, voltaképpen azok, akik "hívőnek" vallják magukat - ők azok, akik nem hisznek semmiben, mert a semmiben hisznek. Hinni - bátortalan feltevést titkon melengetni, mint meggyőződéssé sűrűdő kincses klenódiumot: hinni csak valláson kívül lehet.
Lehet, hogy a fát villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él; márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus!
Amikor egyik tanítványa azt kérdezte Jézustól, hogy mi az ima, Jézus csak térdre rogyott, és imádkozni kezdett. Mi mást tehetett volna? Az imát nem lehet elmagyarázni, azt nem tudod meghatározni... de talán meg tudod mutatni. Mit mondhatnál az életről, és mit mondhatnál a halálról? Bármit is mondanál róluk, az nem felelne meg a valóságnak; az élet és a halál mélységeit nem érheted el definíciókkal. Ezeket meg kell tapasztalni.
Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz.
Amit tudtam, arról később kiderült, hogy nem jól tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és most is így van. És úgy is lesz.
Facebook
Pinterest