Idézetek a hitről
Vannak dolgok, amik csupán azért igazak, mert hiszünk bennük.
Azt hisszük el, amit el akarunk hinni, és amit elhiszünk, az önmagát beteljesítő jóslattá válik.
Az ember a tudományos fejlődés és a racionalitás korában is babonákat, hitet és színes történeteket használ iránytű gyanánt az életében.
Azok alszanak a legédesebben, akiket a hit ringatott el. A legpuhább vánkos az isteni Ige, és a legjobb paplan a krisztusi üdv bizonyossága.
Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében tovább terjedjen.
Egy brutális rabló világban mit ér az alázat, szeretet, megbocsátás? Aki nem tülekszik nálunk, az egy autóbuszra sem tud felszállni, mert félrelökik. (...) Mégis mindig hisz az ember valakiben, vagy valamiben... Istenben, megváltásban, tavaszi újrakezdésben, új, jobb, igazságosabb hazában, emberi szóban, nők férfiakban, férfiak nőkben és gyermekekben. A földhözragadt materializmussal (van másfajta is) szemben a hit fölénye óriási, mert a hívő embernek a lehetetlen lehetséges.
Hiszek abban, hogy létezik valami, ami segít majd nekem, ha hozzá fordulok. Például ha igazán pozitív módon járok el, hiszek abban, hogy ez a pozitív magatartás válaszra talál. Hiszek abban, hogy életemet a lehető legbecsületesebben, legtisztábban, legtiszteletreméltóbban, legőszintébben, és... nem erőlködve vezessem.
Azt hiszem, nagyon fontos, hogy legyen hit az emberben. Én így működöm a legjobban, nem annyira az elemző logika alapján, mint inkább az érzések szerint. Meggyőződések alapján.
Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.
Nem kell mindig hinni abban, amit szeretnénk igaznak tartani.
Az ember azért hisz bizonyos dolgokban, mert úgy kondicionálták, hogy higgyen bennük.
Minden nép csak addig nép, amíg külön saját istene van, és a többi istent, valahány csak akad a világon, minden megalkuvás nélkül elveti; amíg hisz abban, hogy a saját istenével győzni fog, és a többi istent mind kiűzi a világból.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha hiszel abban, hogy Isten csodákat művel, akkor azon is gondolkodnod kell, hogy vajon akad-e a sátánnak is egy-két trükk a tarsolyában.
Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet.
Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten?
Facebook
Pinterest