Idézetek a véleményről
A semlegesség legtöbbször nem más, csak egy enyhébb kifejezés a gyávaságra.
Mások rólunk alkotott véleménye messze nem olyan fontos, mint ahogyan hisszük. A presztízsünket, hírnevünket és tekintélyünket érintő változásokra adott érzelmi reakcióink túlzottan erősek. Más szóval, még mindig a kőkorszaki szinten állunk ebben a tekintetben. Annak a tényleges hatása életünkre, hogy valaki az egekig dicsér, vagy éppenséggel besároz minket, sokkal kisebb, mint ahogyan azt büszkeségünk vagy szégyenérzetünk elhiteti velünk. Éppen ezért jobb, ha függetlenítjük magunkat ettől.
Öregkorodban olyan híred lesz, amilyet megérdemelsz.
Az agyunk egy véleményvulkán, amely folyamatosan dobja ki magából a véleményeket és a meglátásokat. Az gyakorlatilag mindegy, hogy a kérdés fontos-e vagy sem, megválaszolható vagy megválaszolhatatlan, összetett vagy egyszerű. Agyunk úgy szórja a különféle véleményeket, mint a gyerekek a konfettit.
A véleménymentesség nem a szellemi korlátoltság jele. Ne szégyenkezz emiatt. Éppen ellenkezőleg! Az intelligencia jele. A véleménymentesség előny, egyfajta erősség. Nem a túlzott információáradat napjaink problémája, hanem a túlzott véleményáradat.
Minél kevesebb elhamarkodott véleményt alkotunk, életünk annál boldogabb lesz. Meg merem kockáztatni, hogy véleményünk 99%-a egyszerűen felesleges. Csupán egyetlen százalék számít. Azok, amelyek magán- vagy üzleti életünket érintik.
A véleményeink nem sokban különböznek ruháinktól. A ruhákat is magunkra húzzuk, éppen azt, amelyik divatos, vagy konkrétabban azt, amelyiket a referenciacsoportunk visel.
A legtöbben csak áthaladnak az életen, és soha nem alakítanak ki erős nézeteket a dolgokkal kapcsolatban, vagy következetesen a közmegegyezés mentén haladnak.
Ha azt veszed észre, hogy a többséggel értesz egyet, ideje szünetet tartani és elgondolkodni.
Az ízlések és a szokások határai nem változatlanok s nem változtathatatlanok.
Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig erő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.
Amikor az ember fel akar állítani vagy támogatni akar egy elméletet, milyen ügyesen kényszeríti a tényeket saját szolgálatára!
Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmű tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék.
Aki ítélkezik mások felett, bármilyen formában teszi is, az teljesen biztos, hogy nincsen kibékülve saját magával. Ha rendben lenne belül, akkor nem türemkedne ki belőle folyamatosan az az égető vágy, hogy mások felett pálcát törjön, és kifejtse a szerinte helyes és sohasem építő véleményt.
Akit erőszakkal győznek meg, annak nem változik a véleménye.
Facebook
Pinterest