Idézetek a véleményről
A magánvélemény nem a másik elleni támadás, hanem személyes ügy.
Én mindenkinek csak az igazat mondom. Sokszor fáj az igazság valakinek, de ezt félre kell tenni (...). Ezért is jó a humor, a kemény véleményt is el lehet kicsit viccelni, és akkor nem esik olyan rosszul a másiknak.
Ha kérdeznek, szívesen megosztom a véleményemet, adok tanácsot. Van, aki issza a szavaimat. De akinél azt látom, alig várja, hogy abbahagyjam, nem erőltetem. Minek vesztegessem az időmet?
Nem kell mindig megmondani a véleményünket, mert akkor egy nagy monológ lesz az egész élet.
Az úgynevezett világ, vagyis a közösség véleménye és ítélete valakiről néha csal ugyan, de többnyire helyes; ámbár a törvény előtt próbákkal ritkán tudná bebizonyítani. Olyan ez a vélemény, mint a vad szaga a kutyára nézve: homályos szaglás vezeti őt a vad biztos nyomára és fekvésére.
A vita elhallgattatása mindig egyenértékű a csalhatatlanság feltételezésével.
Minden nemzedék úgy gondolja, hogy fordulóponton áll, hogy a múlt jó volt, de a jövő az sivár.
- Nincsen szabad akarat (...). Csak a szabad akarat látszata van. - Azt akarja, hogy elhiggyem? Minden nap hozok döntéseket. - Szabadon dönthet arról, milyen fogkrémet használ, vagy milyen italt rendel a vacsorához. De az emberiség nem elég érett ahhoz, hogy irányítsa a fontos dolgokat.
Az emberi elme (...) fontos kérdésekben ragaszkodik az álláspontjához, még akkor is, ha az ellentmondó tények kiszúrják a szemét.
Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy az a vélemény, melyet elnyomni próbálunk, helytelen; és még ha biztosak lennénk is ebben, elnyomása akkor is káros.
A szépség megszégyeníti a csúfságot. Az erő megszégyeníti a gyengét. A halál az élőt - az eszményi pedig mindannyiunkat megszégyenít. Ezért félünk tőle, megvetjük - sőt, gyűlöljük.
Senki sem kívánja, hogy a cselekvés éppolyan szabad legyen, mint a vélemény. Épp ellenkezőleg: még a vélemények is elvesztik védettségüket, ha olyan körülmények között nyilvánítják ki őket, amelyek kifejezésüket valamilyen káros cselekedet közvetlen kiváltójává teszik.
A rossz sejtelmeket sosem szabad hangosan kimondanunk.
Idézetekkel operálni pedig nem túl egyenes dolog, főleg élőbeszédben, már az ókori filozófusok megfogalmazták az argumentum ad personam - kb.: tekintéllyel takarózás - fogalmát, ami helytelen, sőt illetlen. (...) Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.
Olyan könnyű ítélkezni. Olyan könnyű azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.
Facebook
Pinterest