Idézetek dalszövegekből
Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz, De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz. Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás, A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ.
Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe, Most megyek a magánnyal mereven előre. Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre, A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle!
Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó, S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való. Elmegyek most végleg, többé ne is láss, Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más!
Mért kínzol, mért nem hagysz el? Szemed mért kérlel még, Hogyha búcsúznod kell?
Egymagad a lelkeddel élsz igazán. Tudod, a sors nagy magány.
Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában, Legbelül mindig magány van.
Ha a ma lesz a holnap tegnapja, Tedd a bús emléket az ablakba! Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra, Tölts még egy kortyot a poharadba!
Akármerre mész, felejtőt találsz, Eltűnsz innen, akármerre jársz; mindig az fogad, hogy belehalunk.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog, Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot, Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér. Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél, De ahogy én, úgy te is elengedtél.
Voltam néha bajban, Volt úgy, hogy én akartam, És volt, hogy más akarta, Hogy én akarjam úgy. Aztán persze, Többnyire minden más lett, És jót csak a változás tett. Én se hittem, de néha tényleg Ez az egyetlen kiút.
Egy álom volt csupán. Csak halálra ítélt, Hangok a zongorán Mint nyári hópihék.
Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány, Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt, Ami nem változik, bárhogy is alakult. Legyen ez sorstörténet, vagy életút. Ha mással látlak, már vissza nem nézek, Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.
Töröld meg lelked ablakát Hadd lássak újra rajta át, Álmaimnak tiszta kék egét. Ne sírj, a kedvemért, ne sírj.
Emberből vagy, nem vagy más, pont úgy, mint én, pont úgy, mint más. Hát miért hinnénk, hogy jobbak lennénk bárkinél? Mert bennünk él, és többet kér egy másik vér, egy másik cél. Ő sokban kínoz, jobban árthat bárkinél.
Talán rossz időben, rossz helyen, De teszem a dolgom, Hisz ez a sorsom, Ez a végzetem.
Facebook
Pinterest