Idézetek dalszövegekből
Az ajtóban megállva végignézhetem azt, hogy hol ért véget az eddigi életem. És megtehetem, hogy nem cipelem, ami nem kell, azt nem viszem.
Kolonc nélkül szebb minden, hidd el, én is elhittem. Fuss felém, vagy tűnj innen, vigye már más, amit eddig én vittem!
Gondom ontom monoton, folyton mondom konokon, Folyton sokkol modorom, a sok rossz dolgot sorolom. Okolom a sorsom, pedig én vagyok a gyáva lélek, Elméletben felnőttem, de még mindig anyával élek.
Elengedlek - elengedlek; nem azért, mert nem szeretlek, viszlát apám, itt most vége: fogadd búcsúm, eredj véle.
Apám sírjánál ott állok, bocsánatáért kiáltok, rossz fiú voltam, belátom, apám fia makacsságom.
Ne sajnáljon engem senki, nem kell engem vigasztalni, apám elment, az ő dolga, mit érzek most, nincs, ki tudja.
Most meg találtam rólam egy képet, kicsi vagyok, még hunyorgok, s félek, s ahogy nézem, hát egyszer csak látom, Ő már ott állt mellettem.
Ő az enyém volt, és csak ő tudta, én meg másé, az épp nagyon unta, és csak néztem - na most hova dőljek, s Ő már ott volt mellettem.
Az meg kitépte egyben a szívem, aztán eldobta messzire innen, én meg reszkettem, semmit se tudtam, Ő meg ott állt mellettem.
Araszol a szív, arra szól a szó. Téged a hangom hív, és tudod, így a jó. Szívem a tiéd, nem múló látomás. Lelkem tűzben ég, te vagy a végállomás!
Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák, És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át, Ez a boldogság.
Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
Én inkább veled lennék, Elfelejteném, de nem megy még, Újra bezárom a kisszobát, Nem akarom látni, ha nincs tovább.
Néha úgy érzem: nincs remény! Sokszor úgy tűnik: nincs kiút! De mindig azt mondom, hogy: Én nem félek és nincs semmi baj!
Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném, elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.