Idézetek dalszövegekből
Legyen tél, legyen nyár ma, Idegesítő, végtelen dráma, Akkor is itt leszek, te drága, Hogy csókokat adjak a szádra!
Hiszek benne, én bárhol járok, hogy a zene szeretete kitágítja a világot.
A zene menekülés, út és cél is egyben.
Könnyebb hazudni, mint szembenézni az igazsággal.
Terjeszted a bánatot, észre sem veszed a szépet Eladod a szíved, hogy megvegyed a gépet.
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék. Indulj el egy úton, és az istened megszán még, De ha másolsz mást, nem vagy más, mint egy árnyék.
Mély meder, benne vagy, lélegzel, létezel, Széllel szemben hiába állsz, hogyha szél terel.
Más lábnyomait taposva önmagad vagy az árnyék.
Én azt vettem észre, hogy amit nem kapunk meg, az kell, és ami jön, az nem.
Rólad szól, te írod a sorsod. Ha álmokból építed világod, Akkor sincs baj, élvezd, míg tart! Ahogy a cél felé a szíved hajt, Zárd ki a valóságot, Ezt a bábeli zűrzavart!
A szemnek láthatatlan De száz meg száz alakban Érzékelhető Az eltűnő időben is Ott van ő.
Nincs olyan erő, ami eltántorít, az eddigi utam meg felbátorít, mert egyszerű az élet, ha egyszerűen éled.
Ne érdekeljen téged, az utam hova vezet! Én tudom, mit csinálok, úgyhogy nem kell kezed. Hogy előre lépjek, nekem sok mindent meg kell élnem, és nem tudom, ki az, akitől kéne félnem.
Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod, megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott, ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van, ott találnék rád, ahol nem látom magam.
Nem érdekel, most nem zavar, hogy nem vagy már olyan, Hogy éppen annyi folt, ahány tüske van, és nem érdekel, hogy nem érlek el, nincs mit mondanom. Nincs mit mondanom, nincs mit mondanom.
Facebook
Pinterest