Idézetek dalszövegekből
Anyám keze az irgalom, tíz ujja tíz virágszirom. Apám ökle az igazság, ütötte mások asztalát. Érintésük arcomon, a halálomig hordozom.
Egy gúnyám, egy csizmám, mégis gazdag vagyok, mert biz én magamnak magam parancsolok, hegyeken, völgyeken keresztül kószálok, ott, ahol megállok, szerencsét próbálok.
Bozontos felhők felettem, bús emlék lettem fejedben... Próbáltál újból szeretni, mert ahhoz el kell veszteni.
Ma megkapsz mindent semmiért, Mutasd meg, végre mennyit ér neked, A holnap így lesz szép.
Zöld csillag kihunyt az égen, A csónak partot ért, Hideg csendben fekete minden, Legyen az álmod szép.
De a fényem nem aluszik, Magyar lelkem nem alkuszik, Nem eladó hazám földje, Sem egészben, sem széttörve. De még egyszer összerakjuk, Isten-hittel összevarrjuk, Úgy lesz, ahogyan volt régen, Úgy, ahogyan fönn az égben.
Testemen a jel, Mely belém égett. Nincs helyem, Én nem nyughatok. Hogy más legyek, Tudod, azt nem tehetem. Más zenét én nem játszhatok.
Addig üvöltök az ég alatt, Amíg a tudatom is széthasad, Idegroham, hisztéria, extázis és anarchia.
A külvilágom nyitom ki, együtt még ez egyszer, mert nem engedem, hogy a hétből hét nap legyen, mi terhel.
Egy dal, ami óv, ritmus, ami ringat, szó, ami körbeírja elfeledett álmainkat.
Nem fog rajta se kor, se háború, se válság, úgy mutat tükröt, hogy nem akarja, hogy lássák. Tud mit mondani szélben, fagyban, napsütésben, szeretem, hogyha szótlan marad, akkor is értem.
Bársonyos szellő repít, ahogy utazom a szavakkal, nem diktál már a csend, most nem unatkozom magammal.
Néha vagyok figyelmetlen figyelmes csókban élő csóktalan hazájában házában pénzből élő hontalan.
Szeretnék boldog ember lenni. Amit szeretnék, csak azt tenni, Csakis veled, csakis veled, mert te szeretsz, és ennyi.
Facebook
Pinterest