Idézetek a felfogásról
Nem hasonlít az anorexiás modellekre, de számít ez? A szépségnek számtalan megjelenési formája van.
Az ember néha nem látja a fától az erdőt. Serényen halad fától fáig, és örül, hogy már mekkora utat tett meg.
"Boldogok azok, akik nem látnak és hisznek". És azok, akiknek látniuk kell, hogy higgyenek?
Ha nem volnának ostobák, az okosoknak felkopna az álluk.
Az eltökéltség olyan, mint a porcelán, nem igaz? Bárhogy törekszünk, elég egyetlen hajszálrepedés, utána már csak idő kérdése, mikor hullik darabjaira minden.
A tetteink megbánása majdnem olyan, mintha a saját életünket bánnánk meg.
Az a tény, hogy az ember nem képes megoldani egy problémát, még nem ok arra, hogy meg se próbálkozzék vele.
Az igazságosság követelése igazságtalanságot szül, ha már az elején nem az igazság etikai igazolására alapozzák. Enélkül egy nap a bűn is feladat lesz.
Amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt.
Nincs fekete és fehér. Nehéz eligazodni a sok útvesztő között, de minden arra tanít bennünket, hogy észrevegyük az árnyalatokat, meglássuk jelzőtáblák nélkül is az utat.
Talán ez az oka annak, hogy az emberek úgy belevesznek a saját gondolataikba (...). Nem látják, milyen is a világ valójában. Ha látnák, akkor el tudnának vonatkoztatni a saját álmaiktól és rögeszméiktől.
Tudod mi a különbség a király és a lova között? (...) Vedd úgy, hogy az alakjuk, a képességeik, de még az erejük is, mindenük teljesen ugyanolyan. Akkor mi fogja eldönteni, hogy melyikükből lesz király, aki irányítja majd a lovat egy ütközetben, és miért a másik fogja szolgálni a királyt a lovaként? A válasz egyszerű, az ösztön.
Az apró madár a kék égen repül. A tenger visszatükrözi az ég kékjét. A kék visszatükröződés az ég tengere. Az ég tengere kék könnyeket hullat. És a kék könnycseppek között egy apró madár repül.
Ki mondja meg mit látok; a táncost vagy a táncot?
Kívülről is látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket - mindent önmagára használ, s amint semmi sem maradt belőlük, egyszerűen elhajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát, és kész. Belülről nem így néz ki: nem felfal, hanem magába szív. És nem sárga ürülékké, nem bélsárrá változik minden perc, amit vele töltesz. Tévedtem. Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva. Látod minden vele töltött idődet, minden erőfeszítésedet benne - tessék, itt van, nem tűnt el. A gyerek belőled lesz, és minél többet adsz neki magadból, annál drágább neked.
Facebook
Pinterest