Idézetek a valentin-napról
Nekem van életem, csak helyet csináltam benne neked!
Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis, Ne hidd, szivem, hogy ez hiába volt! És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben, És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, Mint Nap havat, amit magába olvaszt.
Nem tudom, mi voltam eddig, Ámde azt sem, mi leszek; Tőled függ, hogy sötét árnyék Vagy fényes sugár legyek.
Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm, Amelyben fényül nyert e Világtalan világ, Köszönöm, hogy kezed Kinyújtottad felém, S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Ahol nincs te, ott nincs én se.
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér a tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Facebook
Pinterest