Idézetek a búcsúról
Ha akár csak egy percre is el kell válnunk egymástól, testünk és lelkünk minden apró alkotóelemét gyötrelmes zokogás rázza, míg újra vissza nem kapjuk egymást. És szívesen halnék akár ezer halált, ha ezzel megmenthetném őt egytől is.
Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.
A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha.
Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek.
Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsuzom És ez legyen a búcsuszóm: Igazat mondtál énnekem, Bús álom az én életem...
Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.
Én elindultam, és vissza se nézek már, Felejts el, és soha ne gondolj rám, Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért, Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.
Mit mondjak, mit ne mondjak? Mind hasztalan! Te mégy s egy örömünknek Már vége van.
Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!
Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat.
Ilyen nem voltál még soha, mint ott, abban a búcsúpercben. Szeretlek... peron, éjszaka, bánattól hideg kéz kezemben...
Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
Facebook
Pinterest