Idézetek a búcsúról
A hosszú ölelésben elvesznek a percek, Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet... Elbújok válladon, elrejtem könnyem, Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen. Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra, Ezzel szűkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra.
Akiket az élet elválaszt egymástól, azokat a halál egyetlen seregbe vonja.
Ahogy körbenézek, látom mindazokat, akik megtanították azokat, amiket most tudunk. Olyan, mintha búcsúznánk, de örökre összeköt minket az, ami itt velünk történt. Emlékeztetni fog majd arra, hogy kik vagyunk, hogy változzunk meg, ha kell.
Fura nép az emberek: Búcsúzkodni nem szeret, Nyugton mégis meg nem ül, Csak búcsúzik mindentől.
Annyira jó volt együtt, De most búcsút kell vennünk. Ne ígérd, hogy írni fogsz, És ígérd meg, hogy emlékezni fogsz ránk, Mert az enyém voltál a nyárra, Most viszont csaknem vége van. Olyan, mintha hó esne szeptemberben, De én mindig emlékezni fogok. Te voltál a nyári szerelmem, És az is maradsz örökké.
Nem voltam jó, nem voltam rossz, Azt kaptam mindig, ami jár, És örültem annak, hogy ismertelek, És ismertél te is talán.
A valóságban a búcsúzáskor soha nincs filmzene, nincsenek lelassított mozdulatok és jól megfogalmazott mondatok. Csak kapkodás, zűrzavar, fojtogató gombóc a torokban és az érzés, hogy egy perc múlva véget ér minden.
Olyan nehéz elmenni - egész addig, amíg az ember el nem megy. Mert utána ennél könnyebb istenverte dolog már nincs is a világon.
Elmegyek, és (...) tudom, sosem lennék képes visszafordulni. De akkor mi lesz? Egyszerűen csak magam mögött hagyok mindent, aztán újra meg újra megteszem, és örök vándorúton leszek?
Elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot.
Amikor valaki eltűnik az életedből, és nem lehet visszacsinálni, hogy újra láthasd, hogy elmondhasd neki azokat a dolgokat, amiket akartál, (...) foghatsz papírt és ceruzát, és írhatsz egy levelet. Ez lehet végtelen hosszú vagy csupán egy szó. Leírod, hogy milyen ember volt. Csak amit érzel. Aztán ahelyett, hogy összehajtanád, meggyújtod, és a füstjét elviszi a szél, és a füsttel együtt a benned lévő fájdalmat is.
Ne szánakozz rajtam. Ha keserű is távozásod, mily szép az emlék, mit bennem felejtesz.
A búcsú nagyon fontos. Különösen azoknak, akik maradnak.
Elengedlek - elengedlek; nem azért, mert nem szeretlek, viszlát apám, itt most vége: fogadd búcsúm, eredj véle.
Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmész, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem.
Facebook
Pinterest