Idézetek a búcsúról
Nehéz a búcsú, ha tudjuk, hogy végleges.
A lány szomorúan nézett a királyra. Szerette volna megölelni, szeretett volna elbúcsúzni tőle, de túlságosan is nyilvánvaló lett volna, hogy kettejük között több van, mint felszínes ismeretség. A férfi is borzalmasan érezte magát, de nem tehetett mást, mint hogy búcsút intsen az angyallánynak és vele együtt a szíve egy jókora darabjának.
Emlékszem, mennyire elhagyatottnak éreztem magam, amikor (...) eltűnt a szürkületben. Azt hiszem, azon a napon nőttem fel végleg.
Nem adom fel, nem amíg látsz, Életben tart, hogy valahol vársz. Hiába kérlek, többé ne engedj el, Tudod, hogy mennem kell.
Olykor a nap egy percre fölragyog, Aztán megint köd ül a bérc felett - Légy oly vidám, amily bús én vagyok - Isten veled.
Még néhány perc, És új útra kelsz, Pár perc, Ne félj, ezt nem veszíted el, De sajnos, most már menni kell.
Ostobán ragaszkodtam az elképzeléseimhez, én akartam megmondani, mi lesz a legjobb neked, és az lett a vége, hogy csak megbántottalak. Újra meg újra, mélyen megbántottalak. Most már nem bízom magamban. Legyél boldog a magad módján! Mert én csak elrontom, ha a fejem szerint akarom csinálni.
Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle - mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.
Ami elmegy, annak a helyére valami sokkal jobb, valami nagyobb jön, értékesebb, és csakis azért van búcsú, mert fejlődtél, tanultál, kihoztad valamiből azt, ami a maximum, amire képes voltál.
Jöhet ezután százszor is az ősz, Az én szememnek nem hull már a könnye: Tavaszi rózsa, megtanultam tőled, Hogy nem búcsuzunk senkitől És semmitől és sohasem örökre!
Tegnap egész nap imádkoztam (...). Nem azért, hogy maradj; úgy éreztem, az nem lenne helyes. Azért imádkoztam, hogy legyen erőm elküldeni téged.
Ha mennem kell, és induláskor Szomorú a két szemed, Beléd ég a tekintetem, És így maradok teveled.
Nincs semmi baj, de most nagyon kellenél, Ami hiányzik, azon nem segít soha semmilyen levél. Még egy ital és a géped indul már, Mond, mit tegyek, szavak nincsenek, amitől visszafordulnál.
Az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra.
Döbbenetes, milyen könnyen el lehet szakadni valakitől, akár örökre is. Ezért ha találtok valakit, akit meg akartok tartani, tegyetek is érte!
Facebook
Pinterest