A. O. Esther
1974. március 7. — eredeti nevén Aszódi-Ordódy Eszter, magyar írónő
Az ima szavai erős pozitív rezgéssel bírnak. Jó hatással vannak a testre és a lélekre egyaránt, mivel harmonizálják a testünkben keringő életenergiát.
Az egyenlőknél mindig vannak egyenlőbbek. Ez a demokrácia lényege.
A könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat.
A könyörületesség olykor hatékonyabb eszköz, mint egy dicső, de véres háború.
- Nem felelhetsz gyűlölettel a gyűlöletre! - Mégis, milyen világban élsz te, mondd? - Egy olyan világban, ahol a rosszra csak jó lehet a felelet. Hát nem érted? Csak fénnyel lehet elűzni a sötétséget.
A lány szomorúan nézett a királyra. Szerette volna megölelni, szeretett volna elbúcsúzni tőle, de túlságosan is nyilvánvaló lett volna, hogy kettejük között több van, mint felszínes ismeretség. A férfi is borzalmasan érezte magát, de nem tehetett mást, mint hogy búcsút intsen az angyallánynak és vele együtt a szíve egy jókora darabjának.
Még sosem éreztem senki iránt olyan erős vonzalmat, mint irántad. A tested és a lelked valósággal megbabonázott. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy az enyém leszel... előbb vagy utóbb.
Mindig van remény. Atyánk sokkal nagyvonalúbb, mint gondolnád. És ami ennél is fontosabb; belelát a lelkedbe. Tudja, mit miért teszel. Megérti az indokaidat és szavak nélkül is érzi, amit te odabent érzel.
Tanulj bűnbánatot. Nézz szembe a saját vétkeiddel és feloldozást nyersz. Ilyen egyszerű az egész.
Elvarázsolsz engem (...). Nem pusztán a szépségeddel, hanem a lelkedből áradó fénnyel és tisztaságoddal. Bolond lennék, ha nem tennék meg mindent azért, hogy elnyerjem a szíved.
Rövid földi életem óta először érzem igazán jól magam. Először érzem azt is, milyen, amikor valaki mindent odaadna értem, és mindent megtenne azért, hogy szeressem... és ez jó. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire fontos vagyok neked.
Nincs végzet, barátom. A sorsunkat mi magunk írjuk a csillagokba.
Csillagos éjszaka volt, virágillatú álom. Szembe jött a sors, s vele az én párom. (...) Táncot járt a fény, beragyogott mindent, az angyal értem jött, és elvitte a szívem.