A. O. Esther

Nem engedheted meg magadnak, hogy rossz dolgokra gondolj, mert akkor megteremted őket.

A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom.

- Nem küzdök többé a sorsom ellen! - De nincs olyan, hogy sors, hát nem érted? Te is tanúbizonyságot szerezhettél arról, hogy az életünk a döntéseink szerint változik. Felelős vagy azért, hogy miként alakulnak a dolgaid.

Eleinte mindannyian azt hisszük, hogy csak az a helyes, amit mi gondolunk (...), aztán idővel, ahogy távolabb kerülünk az eseményektől, meglátunk olyan dolgokat is, amelyeket korábban észre sem vettünk.

Odafent nincs félelem, fájdalom, hideg vagy meleg. Nem ismerjük az éhezés, a szenvedés, az öregség és a halál fogalmát. Táplálékra sincs szükségünk, és aludni sem szoktunk. Isten hírvivői vagyunk, s a halandók lépteit vigyázzuk.

Istenem, kérlek, add, hogy elviseljem a testemet s lelkemet érő kínokat, és ne gyűlöljem meg azokat, akik mindezeket okozzák! Töltsd meg szívem szeretettel és békével, bármi várjon is rám!

Megállt az Élet. Már semmi nem volt olyan, mint azelőtt. A nap sugarai nem értek el hozzám, és a Kolostor kertjében pompázó virágok illata sem érintett meg többé. Nem láttam a bárányfelhőkkel borított kék eget és a zöldellő fákat (...). Nem érdekelt a jelen és nem foglalkoztatott a holnap. Megszakadt a szívem.

- Tudod, gyakran hallom a saját gondolataimat, melyek az esetek nagy részében merőben mást üzennek, mint amit a mellkasomban érzek, és nem igazán tudom eldönteni, melyiknek higgyek (...). - Ez a kétely... Az egyik legesendőbb emberi érzés, ami arra tanít téged, hogy csak az érzéseidre hallgass!

Az ember sosincs egyedül. (...) A védőangyalaink mindig velünk vannak.

Az emberek közt élve igen korán hallottam a házasság szentségéről és az esküvők mesebeli hangulatáról, és az első pillanattól kezdve elvarázsolt ez a téma, pedig akkor még azt sem tudtam, mi a szerelem... Mai fejemmel azonban azt gondoltam, hogy két összeillő lélek számára nem létezhet szebb ünnep, mint a szerelmet esküvel megpecsételő ceremónia, amely - ha őszinte szívvel köttetett - örök életre szól.

Őszinte meggyőződéssel hinni sokkal nehezebb, mint azt bárki gondolná! Az igazi hit nem azt jelenti, hogy tudod, van Isten, hanem azt, hogy elhiszed, ő mindig veled van, és minden körülmények között számíthatsz rá!

- Az élet gyönyörű (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást! Olvass el néhány igazán izgalmas könyvet, és merülj el a gyermekek önfeledt mosolyában. Ússz egy jót egy tiszta vizű hegyi tóban, és fuss az őszi ruhába öltözött, színes levelű fák között! Lásd meg az emberekben a jót, és a te létezésed is jobbá válik! - Mindez nagyon szépen hangzik, de nem győztél meg (...). - Légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ!

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség.