A. O. Esther

Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené.

A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyűlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tűz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette.

- Vajon miért félnek ennyire az emberek? - Mert nem tudják, mi vár rájuk odaát... és ez nagyon félelmetes lehet. Képzeld csak el. Azt gondolják, hogy meghalnak, és attól kezdve nem léteznek többé.

Ezernyi színben ragyog a nap. (...) A fák fehér levelei és virágai gyöngyház színben tündökölnek, és időnként hófehér, puha mannával árasztják el a vidéket. A Fehér Fák Ligetét övező rét szivárványszínű, akárcsak a vele szomszédos erdő, és ha a kézfejeddel megsimogatod a virágok fejét, mindegyik csilingelni kezd.

Amikor egy nő életet ad a gyermekének, nem csak az angyalok, hanem minden női felmenője vele van. Azok, akik már rég elmentek, mind odasereglenek, és minden erejükkel a születés csodáját segítik.

Úgy érezte, hogy a lelkében felragyogott a nap. Elijah volt az ő Napja, aki miatt értelmet nyert az élete. Aki mellett rácsodálkozhatott a világ szépségére és az emberi érzelmek sokszínűségére.

Utólag, persze, már tudom, hogy igenis volt értelme a pokoljárásomnak. Talán azért kellett így lennie, hogy Elijah visszataláljon Istenhez, hiszen ő mentett meg mindkettőnket. Esélyt kapott arra, hogy jót tegyen, mi pedig megérezhettük a szeretet erejét, és Atyánk mindenható jóságát. Semmi sem történik véletlenül a világban.

Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír.

A szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik... nos, abba te is belehalsz.

Muszáj hinni a jóban, akárhová is sodor az élet, hisz épp ez tesz minket azzá, aminek születtünk.

A harag és a gyűlölet emberi érzelmek, amelyek nagyon nehezen kezelhetők. Olyanok, mint a tűz. Ha fellobbannak, nehéz megfékezni őket.

A gyermekeknek meg kell tanulniuk elesni, majd az esésből okulva talpon maradni.

Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. A csillagok és az ezüstös holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz.