Idézetek a halálról
Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.
A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van.
Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.
Az istenek irigyelnek minket. Irigylik a halandóságunkat. Azt, hogy bármelyik perc az utolsó lehet. Mindent megszépít számunkra a biztos halál.
Ha élni vágyom: csak halált lelek. Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!
A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.
Mikor eljutsz a köteled végére, köss rá csomót, és akaszd fel.
Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.
Kín a halál, de a kínt is lezárja.
Urak, lássátok, hogy röpül az élet, időnk leperdül, megkondul az óra, s kapkod nyakunkba már a halál körme görbén.
Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.
Az öngyilkosság a végső győzelem a test felett.
Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Facebook
Pinterest