Idézetek a halálról
És aki nem nyer hírt e földi létben, maga után nagyobb nyomát se nyomja, mint hab a vízen és a füst a légben.
Ha az életben nincs már több móka, Meghalunk, mintha nem volna Több dolgunk a világba', S édes lenne a halál.
Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Mulatságos, hogy a halál mindenfelől támad. Az ember próbálja kicselezni, az egyik oldalról elbarikádozza magát, a másik oldalról a halál mégis utat talál hozzá.
Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk.
Most tél van, és csend, és hó, és halál.
A halál legközelebbi rokona a csönd.
A kertben félhomály volt; a nappalt az estétől elválasztó pillanat; az égbolton ott állt a sápadt hold, a halottak házában égve felejtett lámpa.
Emberileg szólva, a halálnak jó oldala is van: az, hogy véget vet az öregségnek.
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog, Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.
Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.
A halál nem fáj, csak az élet kínozza meg az embert!
Mi a halál? Ki mondja meg nekem? Az élet véges, míg ő végtelen.
Ellenállhatsz végzetednek, ámde olykor ökle sulykol; utadból, ha félre nem megy, ej, hát térj ki te az útból!
Facebook
Pinterest