Idézetek a halálról
A halál lekaszálja a forrófejűeket.
Üresen tegyék le a koporsódat! Ne hagyj semmit a Halálnak, éld és használd fel minden erődet, érzelmedet, esélyedet, vágyadat, álmaidat. Ne takarékoskodj magaddal.
Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. Az ember mindent megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól. Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál.
Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.
Csillagok születnek és halnak meg. A körforgás örökké ismétlődik. Következő nap, következő éjszaka, és megint újra. Megszületünk és meghalunk, mint a csillagok.
Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.
Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. - Der springt noch auf, - hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.
Nem félek a sírtól. Félig már úgyis benne vagyok.
Emlékezz, minden világ a vége felé halad, s a nemes halál oly kincs, melyet senki sem szegény megvásárolni.
Egy sebésznek egy halottmentes nap ritka ajándék. Minden nap szembenézünk a halállal. Minden nap életeket veszítünk el. És minden nap azt reméljük, hogy nem kerül rá sor. Kötődünk a halálhoz. Láncokkal, mint a foglyok. Mint a rabok.
Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló szellőre figyeltem, és eltűnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, akik odalenn alusznak ebben a békés földben.
Az embernek meg kell halnia, ha méltóságot akar lelni? Hát, meglehet.
S nem fog borulni le rám senki se sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba.
Utak és utasok - hányfajta is van belőlük! Hányfajta nemzetség e világon! mennyi foglalkozás! mennyi nép! Hány különféle irányt is választhat az élet, Ez az élet, amely legvégül is a mélyben, a mélyben mindig ugyanaz!
Ha az ember a halálra gondol, az élet varázsa megfogy, de nyugodtabb lesz.
Facebook
Pinterest