Mo Hayder

A tudatlanság (...) nem mentség a gonoszságra.

Néha hosszú utat kell megtennünk, hogy bebizonyítsunk valamit. Még akkor is, ha csak magunknak bizonyítunk.

Nincs nagy tehetségem ahhoz, hogy kitaláljam, mi jár mások fejében, de azt tudom, hogy egy ember tekintetének mélyén meg lehet látni az igazi tragédiát. Ha az ember elég kitartóan néz valakit, szinte mindig ki lehet találni, mi mindenen ment keresztül.

Néha az ember elfelejt együtt érezni, és inkább másokat hibáztat mindenért, még az olyan dolgokért is, amikről nem tudta, hogy rossz, amikor elkövette.

Sosem hagyok fel annak a latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, hogy ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett kisbabám, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.