Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Szerettél, de ennyi nem elég, itt vagyok, kell több is még; Engedd szabadon a lelkedet - mert csak így lehet.
A nőhódítás titka: felismerni, hogy melyik nő akar meghódolni.
Az igazi szenvedélyek halálosak.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni kezedet merészen. Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
Azt mondta, nem randizhatok vele. De azt nem, hogy ne is kedveljem.
Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint a levegőt.
Olyan nehéz visszautasítani valakit, mikor minden vágyunk, hogy igent mondjunk!
Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek.
Tudom, már soha többé nem nézhetek abba a szempárba, de attól még minden éjjel kinyílik előttem, ha lecsukom az enyém.
A vágy különös dolog. Amint kielégítjük, más formát ölt. Ha megkapjuk az aranyfonalat, hirtelen aranytűt is akarunk.
Arcán a fény, ajkán a pír: Nem feledem, míg el nem nyel a sír. Ahogy szemét lesüti, Pecsétjét szívembe üti.
Mily mennyország üdve volna Karjai közt föleszmélni, Föleszmélni, meg nem halni, Csak vele, csak neki élni!
Megtanitlak ugy szeretni A hogy' nem tud szeretni senki, A hogyan ember nem szerethet itt lenn, A hogyan nem szerethet más, csak - Isten! A csókom: tűz - és láva: ölelésem. Elolvad rablánczod szilaj hevében. Csak megragadlak, átölellek s meglásd: Megváltjuk mert - szeretjük egymást!
...A virág elhervad s elröpül az illat És üres marad a gyöngy-teli kebel... Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat, Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!...
Egy olyan embert akarok, aki megmenti a lelkem. Egy embert, akire felnézhetek, és betölti az űrt. (...) Téged.