Idézetek a szerelmi vágyakozásról
A fiatalembereknél a szerelem legtöbbször nem egyéb, mint étvágy, ha kielégült, megsemmisül.
A szívembe másnak ne légyen helye, ne említsetek senkit őkívüle. Szerelmére vágyom, nem is látva bár, szerelmem fölébredt a hírére már. Nem arcát, haját - őt magát kedvelem, erényétől ébredt e szív-érzelem.
Szeretni annyi, mint a birtoklásban újra föllelni a vágy túlfeszültségét.
Ismeretlen, szép szerelmem, még várnunk kell, s milyen gyötrelmes a szerelmesek várakozása, akik nem látják egymás arcát! Tudom azonban, hogy életünk keresi, hívja egymást. S már tudom, hogy éjszakai vágyaink mélyén, a Világosságban Isten vágya énekel. Mennyei Atyánk néz minket, szerelmem, öröktől fogva, s hiszem, szeret minket és ezt suttogja: "Ha akarják, holnap egy lesznek."
Köztünk meg a többi esztelen állat közt épp csak az a különbség, hogy mi iszunk akkor is, ha nem szomjazunk, és szomjazunk a szerelemre ideje várása nélkül is.
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.
Szerelmem tavaszát élem, A második évszak, mely mélységeire vágyom, Te vagy éltető napfényem, Kis, meleg sugarak, Mik kényeztettek már egykoron.
Mint folyékony fáklya, tudat-sötétben... Gyógyíts, új Szerelem! Kellesz Nekem!
A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az.
A szerelem szerelme megmenti a szerelmet.
A szerelem vágy, hogy akit szeretünk, szeressen bennünket.
Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped, s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek! Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér? Örökre pedig lehetetlen...
Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.