Idézetek a szerelmi vágyakozásról
Mindnyájan vágyunk a szerelemre! Igaz? És miért? Mert ez az élmény tölt el minket viruló elevenséggel. Az érzékeink működnek, minden érzelem felerősödik, a hétköznapi valóság széthullik, és mi az egekben járunk. Tartson csak egy pillanatot, egy órát, egy délutánt, de az mit sem von le az értékéből. Mert olyan emlékeket őrzünk utána, amiket életünk végéig becsülni fogunk.
Annyira szomorú vagyok. Olyan nagyon szeretnék szerelmes lenni, szeretve lenni. Úgy érzem, ez mindig csak másoknak jut, nekem soha.
Álmomban - úgy szeretlek - multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, - ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hivó szavára, tán anyám vagy - Ismerlek; mosolyodban forgok melegen, végül megnyugodtan.
Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek, Ágnes.
Mindig igazi szerelemre vágytam. Halálos, nagy, tiszta szerelemre. Emlékszem, amikor egyszer kislány koromban megkérdeztem apámtól, mi a szerelem, azt mondta: "Tudod, Ágnes, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak érezni lehet. Nos, hát ez olyan dolog. " Hiszen érzem én, nagyon is érzem...
Ingerlő vágy űzi valami meghatározatlan felé, ami csillapíthatná magányát és szomorúságát; egy szép nőnek szeretné kiönteni a szíve zavaros fájdalmát, egy nőnek, mindegy, hogy kinek, csak gyöngéd megértéssel találkozzék.
- Egész életemben olyan voltam, hogy ha valamire vágytam, megszereztem. És soha semmire nem vágytam jobban, mint e nő szerelmére. (...) - Sok gazdag emberrel meg kellene értetni, hogy az egész világot nem vásárolhatják meg, ugyanis nem minden eladó.
Sherlock Holmes naplója c. film
A vágy gyakran nagyon kegyetlen tud lenni. Ha a vágyam vezet, nagyon kegyetlen tudok lenni. A vágy néha elpusztítja a tárgyát. A szeretet arra való, hogy az ember megfékezze a vágyát egy kicsit, legalább annyira, hogy ne pusztítsa el azt, akire vágyik. A vágy és a szeretet mindig játszik egymással. A vágy mindent akar, a szeretet pedig azt mondja, vigyázz, nehogy elpusztítsd azt, amire vágysz.
Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ... Szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
Képzeld, hogy futok szemben a széllel, Kereslek szenvedéllyel, Ábrándozom nappal és éjjel. Várlak, csukott szemmel is látlak, Az arcod, a szemed, a vállad, Ábrándozom, hogy megtalállak.
Aki bizonytalan, a szerelemben is bizonytalan. Így azt soha nem leli meg.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Az élet álom, amelyből csak akkor ébredünk föl, amikor meghalunk. Amíg élünk, múlik az idő. (...) Nincs már szívem, se testem, se lelkem, semmim! Csak a tiszta szerelmem van, (...) ami meg akar mutatkozni, de nincs az az idő és az a tér, ahol megmutatkozhatna.
Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek. Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket. Száz harcot vívtam már viharral, zúgó széllel, De nem tudom, még nem tudom, a szíved hogy érjem el.
Még a legfáradtabb ember is mint ébredést éli meg a szerelmet. A világ egyszeriben csodálatos lesz. Aki megtapasztalja ezt az érzést, nem képes visszatérni a múlt tétlen szürkeségéhez. A szerelmes akkor is szeretni vágyik, ha szenved, ha gyötrődik. A szerelem nélküli életet sivárnak, halottnak, elviselhetetlennek látja.
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el, Angyalom, Gábriel, Az álom szárnyat bont bennem és égig emel, A hajnal ne jöjjön el.