Francois Lelord

Amíg fiatalok agyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.

Egy bizonyos korig az élet végtelen textilgurigának tűnik, amiből mindenféle ruhát ki lehet szabni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a guriga véges, és jól ki kell számítani, hogy egyáltalán kijöjjön belőle egy ruhatár.

Egy tehénből soha nem lesz paripa, még egy jó pszichiáter segítségével sem. Jobban teszi, ha inkább keres egy szép legelőt, ahol mások örülnek a tejecskének, mintha megpróbál a lóversenypályán vágtázni.

A boldogság egy látásmód.

Ennek a három különbségnek - amink van és amire vágyunk; a jelen és a legjobb időszakunk; amink van és ami másoknak van - az átlaga nagyon szoros összefüggésben áll a boldogsággal. Minél kisebb, annál boldogabban vagyunk.

Egy dolog ha valakinek kevés van, de ha kevesebb van, mint másoknak, az egy kicsit olyan, mint utolsónak lenni az osztályban.

Ha egyes emberek bejelentik, hogy megvalósítják a földi paradicsomot, nagyon óvatosnak kell lenni, mert majdnem mindig pokol lesz belőle.

Óvatosnak kell lenni, ha azt kérdezzük, boldog-e, mert ez a kérdés az embereket nagyon rosszul is érintheti.

Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.