Francois Lelord

Az élet nem olyan, mint egy üveg, amit meg kell tölteni. (...) Inkább olyan, mint egy zene, amiben vannak kevésbé sikerült, unalmas és erőteljes motívumok.

A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt... Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.

Egy pillanatot akkor tud erősen megélni az ember, ha minden mást kizár, ha nem hagyja, hogy a körülmények nyugtalanítsák, csak engedi, hogy az élmény teljesen kitöltse.

Ez a gondolat, hogy "jól kitöltött élet", teljesen téves. Egyrészt az ember soha nem tudja annyira kitölteni, amennyire szeretné. Másrészt mindenképpen részben hibákkal tölti ki. A fontos az, hogy egyes pillanatokat jól töltsünk ki.

A filozófia érdekes dolog, de olyan, mint a matematika, minden nap foglalkozni kell vele ahhoz, hogy az ember értékelni tudja.

A jelen csak az örökkévalóság tükröződése az időben.

Ahhoz, ogy elviseljük az idő múlását, szerencse kell (...), hogy ugyanakkor múljon el a vágy, hogy bizonyos dolgokat megtegyünk, amikor a lehetőség.

Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.

Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tűnnek, se eleje, se vége.

Egy kezdődő kapcsolat olyan, mint egy gyerek. Kezdetben minden újdonság számára. Később felnőtté válik, aztán éretté, végül pedig megöregszik. Legvégül a kapcsolat meghal, vagy azért, mert az egyik ember meghal, vagy pedig, ami mostanában egyre gyakoribb, mert különválnak.

A vágy, hogy szabaduljunk az időtől, önmagában is börtön. A rácsok láthatatlanok, de mindenhol velünk vannak.

Fuss, fuss, kergesd a havat, Fuss, kergesd a napot, Fuss a kedves után, Fuss a medve után, A jég után, De soha ne fuss az idő után, Soha ne fuss, de ne fuss A fehér ember ideje után!

Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.

Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet.

Az a baj az álmokkal, hogy nem tudjuk, az agy egyszerűen egy összevissza turmixot csinál-e az emléktöredékekből, csak úgy, a torna végett, vagy ellenkezőleg: azon dolgozik, hogy valóságos jelentéssel bíró történetet rakjon össze.