Idézetek a világról
A világ olyan, mint egy körhinta, amely egyre gyorsabban és gyorsabban forog. De milyen gyors az elég gyors? El fogunk-e érni valaha is egy kritikus határt, egy pontot, amikor már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat, akik képtelenek felvenni ezt a sebességet, azok felett, akik menet közben kipottyantak a körhintából?
Vannak dolgok, amelyekben mit sem számítanak a rendi különbségek, sőt, még az országhatárok sem.
Ha azt mondjuk, "föld", általában azt a tenyérnyi földdarabot értjük rajta, amelyen élünk. Amikor az ember kijut az űrbe, hirtelen annak látja a Földet, ami: egy égitestnek. Egy golyónak, amelyen mindnyájan élünk.
Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!
Minden értelmes lény társakat keres, hozzá hasonlóakat, de legalább olyanokat, akikkel el lehet beszélgetni a világ dolgairól. Így van ez az emberrel is, és noha már hatmilliárdan élünk együtt a földön, szüntelenül keresünk "másokat", akik okosak, intelligensek. Miután a földgolyó felületét már olyan sűrűn lakják az emberek, hogy kifürkészetlen terület nem maradt, legtöbbször a világűrbe, más bolygókra, más csillagrendszerekre képzeljük az intelligens társakat.
A mindenség működése semmiféle igazságnak vagy törvénynek nincs alávetve - igazából nem is működik, egyszerűen csak van -, formát a létezők, az én-tudattal rendelkezők által kap.
Néhány ember úgy véli, hogy az intelligens fajok kihalnak, mielőtt szétterjednének a világűrben. Ha igazuk van, akkor az esti égbolt csendje egy temető némasága.
A Föld a leggyönyörűbb dolog, amelyet életemben láthatok.
A Nemzetközi Űrállomáson kivételes helyzetben vagyunk. Ha kinézek az ablakon, egy gyönyörű bolygót látok, amely hívogatónak és békésnek látszik. Sajnos nem az.
A jövőről való spekuláció egyszerre utópikus és disztópikus, tele van nagy ívű ábrándokkal és félelmetes veszélyekkel.
A lakott világ kicsi, két ember keze határolja. A lakatlan világ hatalmas. Minden irányból körülfogja a lakott világot.
A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom. Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll. Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív, félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink.
Egy ilyen probabilisztikus világban, mint a miénk, tényleg nem sok értelme van a csodákról, mint nem szokványos eseményekről beszélni, ugyanis minden esemény "kivételes", egyszerűen azért, mert egyedi.
A veszélyes világ képét soha nem közvetítették hatékonyabban, mint ma, ám a világ soha nem volt még kevésbé erőszakos, mint most. A félelmek, amelyek régen az őseinket életben tartották, most az újságíróknak segítenek megtartani az állásukat.
Úgy tűnik, természetes számunkra a gondolat, hogy a rossz dolgok mögött mindig rossz szándékú rossz emberek állnak. Szeretjük azt hinni, hogy a dolgok azért történnek úgy, ahogy történnek, mert valakik azt akarták, és hogy az embereknek hatalmukban áll az is, hogy beavatkozzanak a dolgokba - ha nem így gondolnánk, a világ túlságosan kiszámíthatatlannak, kaotikusnak és ijesztőnek tűnne.
Facebook
Pinterest