Ted Chiang

Az emberi hallórendszer nem hibátlan akusztikus eszköz, hanem főként arra a célra szolgál, hogy az emberi hangszálak keltette hangokat értelmezze.

Egy ismeretlen nyelvet (...) kizárólag egyetlen módon lehet megtanulni. Muszáj kommunikálni az egyik anyanyelvi használójával, azaz kérdéseket kell neki feltenni, hosszas társalgást folytatni vele, és hasonlók.

A tudomány haladása nem mindig az egyenes úton vezet.

Néha még egy rossz tanács is jó utat mutathat.

A nyomásgyakorlás összezúzhatja az embert, akár egy papírpoharat.

A szépségreceptoraink több ingert kapnak, mint amennyinek befogadására az evolúció képessé tette őket; ma egy nap alatt több szépet látunk, mint őseink egész életükben. Ennek eredménye pedig az, hogy a szépség lassanként tönkreteszi az életünket. Hogyan? Ahogy idővel bármely kábítószer probléma forrásává válik azzal, hogy összezavarja a másokkal kialakított kapcsolatainkat. Elégedetlenek leszünk a köznapi emberek küllemével, mivel össze sem mérhető a szupermodellekével.

A szépség olyan kábítószer, amit nem vonhatunk meg magunktól, hacsak nem szó szerint folyton behunyt szemmel járunk.

Valami szépet látni olyan érzést kelt, mint a szerelem. Mintha belezúgnánk egy igazán kellemes külsejű emberbe, pusztán attól, hogy ránézünk.

Nem szabad automatikusan elfogadnunk, hogy a természetes egyben jobb is, sem automatikusan feltételeznünk, hogy jobbíthatunk a természetünkön. Tőlünk függ, mely tulajdonságainkat tartjuk értékesnek, és mi a legjobb módja, hogy ezeket kidomborítsuk.