Idézetek a beszédről
A ki nem mondott szavak néha erősebb visszhangot keltenek, mint az elhangzottak.
Beszélünk hosszan és szépen - s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.
Minél butább a beszéd, annál jobban megközelíti a tárgyat. És minél butább, annál világosabb. A butaság szerény és őszinte, az ész meg köntörfalaz és titkolózik. Az ész alávaló, a butaság pedig nyílt és becsületes.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A panaszkodásra bő szókincsünk van. A vigasztalásra erőtlen, sápadt pár szavunk.
Szavakban gondolkodunk, mert a gondolat a szónak köszönheti legmagasabb rendű és legigazibb létét.
Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerű nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken.
Túl sokan akarnak túl sok mindenről beszélni, és közben semmit sem tudnak.
Az embert a beszéd különbözteti meg az állatoktól. A beszéd, illetve a nyelv teremti meg a szabad akarat és cselekvés lehetőségét, általa fejezhetjük ki vágyainkat, és fogadhatjuk vagy utasíthatjuk el mások akaratát.
Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek.
A káromkodások hidegek. A káromkodáshoz nem kell dália, nem kell kenyér, se alma, se nyár. Nem szagolgatásra, nem is evésre valók. Örvénylésre és leülepedésre valók a káromkodások, rövid tombolásra és hosszú mozdulatlanságra. A halánték lüktetését lefelé pumpálják, a csuklóba, a tompa szívdobbanást pedig föl, a fülbe. A káromkodások hergelik és fojtogatják egymást. Ha a káromkodás megtörik, akkor soha nem is létezett.
Általában segít, ha az ember kimondja az érzéseit. (...) Úgy gondolom, ha valaki képes lépésről lépésre elérni valamit, akkor képes lesz arra is, hogy változtasson, és egy másik irányba haladjon.
A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.
Hallgatni jó, veszélytelen és szép. (...) A hallgatás mindig szép, a hallgatag ember szebb, mint az, aki beszél.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A szavak arra valók, hogy hazudjunk velük. Fegyverek csupán, amik becsapják az embert.
A logikus érvelés, az is csak ugyanolyan vitázási módszer, mint a többi, nem? Csak azért hisszük, hogy az az abszolút tuti, mert nálunk, Nyugaton, így szokás vitázni. (...) Pedig hát azt sem szabad ám elfelejteni, hogy a nyelv maga, már csak természeténél fogva is, illogikus. Tehát ki kell okoskodnunk magunkat az okosságból.
Csodálatos, miken sok időbe telik, míg a dolgok szavakba öltöznek. Ha két ember egy bizonyos kérdést kerülni akar, önkéntelenül, minduntalan odatereli a szót, eljut egészen a széléig, de mégse kavarja fel.
A szavak egymásnak ütköztek, a padlóra potyogtak, a darabjaik ragyogtak az igazság fényében, de az egész csupa szúrós szilánk volt, túl élesek, hogy meg lehessen fogni.
Néha cserben hagy a beszéd süketítő csönd körülfürkészek hallják-e ordító gondolataimat.
A nyelv írja a szöveget, a beszéd szövi a szellemet.
Facebook
Pinterest