Idézetek a beszédről
A szavak érzékenyek, rakoncátlanok és elevenek, de ők vannak az emberért és nem fordítva. Mindnyájan érezzük, hogy itt az ideje visszaadnunk a szavaknak azt a kemény, pőre tisztaságot, mely akkoriban volt a sajátjuk, amikor az ember megteremtette őket a maga szolgálatára.
A beszélgetés egyesít bennünket. Mindannyian sokat tudhatunk arról, milyen norvég halásznak vagy nigériai taxisofőrnek, nyolcvanéves apácának vagy vakon született, ötéves fiúnak, sakk-nagymesternek vagy prostituáltnak vagy vadászpilótának lenni. Összehasonlíthatatlanul többet tudhatunk minderről, mint arról (ha egyáltalán), hogy milyen lehet delfinnek, denevérnek, vagy éppen csimpánznak lenni. Mindegy, mennyire különbözőek is vagyunk egymástól mi, emberek, szétszóródva a földön, képesek vagyunk felderíteni különbözőségeinket, és ezt közölni egymással. Mindegy, milyen hasonlóak egymáshoz a vadállatok, a csordában egymás mellett állva, nem sokat tudhatnak hasonlóságukról, nem is beszélve különbségeikről. Nem hasonlíthatják össze észrevételeiket.
Vannak szavak, melyek holtig velünk maradnak, szeretetteljesek, kétséget oszlatók, velük pályájukat megjárt öregek adtak soha el nem fogyó áldott útravalót. Hites próféciát az ifjú házasoknak, pokolmélyek után emberséges reményt, a biztató szavak most is fülembe zsongnak, egy letűnt nemzedék jótéteményeként.
Az emberek úgy akarják tönkre vágni mások életét, hogy hazudnak nekik. De ha igazán tönkre akarsz tenni valakit, mondj igazat!
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Szavak... De nem csak azok. Nem csak betűk, nem csak szótagok. Ezek most egy dobozzá válnak. Egy szép dobozzá. Ebbe csomagolom azt, amit küldeni szeretnék. Ez pedig nem más, mint a szeretet. Az enyém... neked. Ezt küldöm most ezekben a szavakban. A szódobozban.
A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.
Két lehetőség van: vagy az tetszik nekünk, amit egy nő mond, és azért szeretjük meg, és ez ritka eset, vagy esküszünk arra, amit mond, mert szép és friss és bódító.
A nagyvilágon nem hallotta senki, Mit mondtál, csak mi hárman: fenn az Úr, Te, aki mondtad, és én.
Egy románc során a szesz két ellentétes pillanathoz társul: mikor felfedezi egymást a pár, és mindent el kell mesélniük, illetve, mikor már nincs mondanivalójuk egymásnak.
Bizonyos mondatok nem jönnek ki az ember száján magázódva. A vigasztaló mondatok ilyenek. Ki kell radírozni a távolságot, hogy elhangozhassanak.
Néha a legegyszerűbb szavak a leginkább szívből jövőek.
Sírni tud a szó, magától is. - Ha tudod: mosolyra tanítsd.
Az ember végtelen módon képes kommunikálni, ki jól, ki kevésbé jól. (...) Mégis egy nyelvváltásnál vagy idegen környezetben inkább hallgatunk. Még azon olyan egyszerű önkifejezések is gondot jelentenek, mint a lét, az akarat, a szeretet.
A szavak csak szavak lesznek... Amíg életre nem kelted őket.
Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját.
Facebook
Pinterest