Idézetek a beszédről
Az a mondat, ami a mindazonáltal szóval kezdődik, sosem jó.
Bizonyos kérdések még csak választ sem érdemelnek. Milyen színű az absztrakció? Milyen illata van a reménynek? Ha egy kérdés grammatikailag helyesen megfogalmazható, még nem feltétlenül lesz értelmes, vagy komoly odafigyelésre méltó.
Ha ahelyett, hogy beszélsz és csak utána gondolkozol, előbb meggondolnád, mit kell mondanod, és aztán beszélnél, nem kellene utólag megbánnod, hogy butaságokat mondtál.
A műveltség nem ér egy lyukas garast se (...). A jó szándék a fontos. Mit számít a szép beszéd, ha a szép szavak mögött nincsenek praktikus gondolatok?
Egy vitában az a lehető leghitványabb fogás, ha az egyik fél a másik nyelvtani hibáiba köt bele.
Nem tehetem meg, hogy ne figyeljek a másikra. Két okból. Nem csak azért, mert illetlenség és udvariatlanság, hanem azért is, mert hátha olyasmit tudok meg tőle a következő tíz másodpercben, ami az egész eddigi életemet módosítja.
Hiszek benne, hogy a legtöbb dolgot néhány sorban el lehet mondani.
Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.
A legfontosabb üzenet a családunk köréből nem az, amit szavakkal mondtak el, hanem amit beszéd nélkül is megérezhettünk: az, ahogyan az élethez viszonyulnak.
Az emberi tapasztalat világa végtelenül gazdag és sokrétű, de rendkívül zavaros, és összekeveredik a tapasztaló lénnyel. Ez a lény igyekszik elrendezni benyomásait és egyeztetni ezeket másokkal. A nyelv és a művészet sokféle kifejezésmódja mind ilyen közlési módok. A közlések tökéletesek, amikor az érzékelhető világ tárgyairól van szó, de nem nagyon alkalmasak arra, hogy a külső világra vonatkozó egzakt eszméket pontosan közöljék.
A csönd nem a zaj ellentéte, hanem csupán annak hiánya.
Gyűlölöm azokat, akik mindig magukról beszélnek, úgy, mint kegyed, amikor az ember saját magáról akar beszélni, úgy, mint én. Erre az önzés a legjobb szó, és az önzés nagyon utálatos dolog, főleg a magamfajták szemében, hiszen engem jól ismernek együttérzésemről.
"Csontom törhet kőtől-bottól, de nem lesz bajom a szótól." Ez a közmondás csak addig igaz, ameddig a szavakban nem igazán hiszünk.
Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.
Ha kinyitod a szádat megmondom ki vagy.
Facebook
Pinterest