Idézetek a beszédről
Jóllehet a beszélgetéshez két ember kell, a hallgatás megtöréséhez és a kezdeményezéshez egy is elég.
Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket.
A szavaknak van hatalmuk rá, hogy megváltoztassák a jövőt, és átalakítsák a világot.
Milyen szavakkal lehet érzékletesen lefesteni az első szerelem, vagy egy bámulatba ejtő naplemente által keltett érzéseket; leírni a jázmin, a gardénia vagy a fehér orgona illatát? (...) A történelem során végig kutatunk olyan szavak után, amelyek összekapcsolják azt, amit ismerünk, azzal, ami után sóvárgunk, és csupán villanásokat kapunk, tükör által homályosan.
Nem hiszem, hogy a szavak megérintik az embereket. Talán semmi sem érinti meg őket.
Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.
Igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség. Arról kell tudnunk beszélni, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és képesnek kell lennünk nyitott szívvel és elmével meghallgatni a másikat. Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás.
Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg.
Nagyon kellemetlen bizonyos dolgokról beszélni viszont legalább ilyen kellemetlen bizonyos dolgokról hallgatni.
A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani és rombolni is.
Mindegy, ki hány éves, és hogy milyen ember vagyok, de az biztos, vannak dolgok, amelyeket nem tudok félvállról venni. Az oktalan beszéd az marad, ami - nekem tűrhetetlen, nem bírom.
Vannak dolgok, amiket nem szabad kimondani, mert ha egyszer kiejted őket a szádon, ott meg is rekednek, és azzal vége. Nem válik belőle valóság.
Lenyűgöző, mennyi mondanivalója támad az embernek, amikor igazából egyetlen nagy dolgot fél kimondani: "Ez nem megy."
Egyedül az átéltség, a valóságos tapasztalás avatja mély, nagy igazságokká azokat a sokszor ismételt dolgokat, amelyek közhelyként hatnak, ha csupán megszokásból, szív nélkül hangoztatják.