Jenny Downham

A pozitív gondolkodás megerősíti az immunrendszert.

Azt szeretném, ha volna egy fiúm. Azt szeretném, ha a szekrényemben lakna egy fogason. Amikor csak megkívánnám, elővehetném, és akkor úgy nézne rám, ahogy a filmekben szoktak a fiúk, mintha gyönyörű volnék.

A szívembe temetem ezeket a dolgokat: azt, ahogy a kezem alatt érzem őt, azt, ahogy a számban megtelepszik az íze. Szükségem lesz rájuk, mint talizmánokra, hogy túléljek egy lehetetlen utazást.

- Talán meg kellene próbálnod hinni Istenben. - Azt mondod? - Igen, talán mindannyiunknak hinnie kéne. Az egész emberiségnek. - Szerintem nem. Szerintem már rég meghalt.

Nem hiszem, hogy a szavak megérintik az embereket. Talán semmi sem érinti meg őket.

Elfelejtettem, hogy a könyvek nem azonosak a valósággal.

Amikor felém hajol, különös melegség szűrődik át rajtam. (...) Csak a forró leheletét érzem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.

Élni akarok, mielőtt meghalnék. Egyes-egyedül ennek van értelme.

Élj gyorsan, halj meg fiatalon, legyen csinos hullád!

- Mit akarsz tőlem? (...) - Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott... - És mi van akkor, ha elhibázom? - Lehetetlen elhibázni.

Eszembe jut a kifejezés, miszerint "örökkön-örökké", hogy mennyivel több dolog halott, mint amennyi élő, és hogy mindenütt kísértetek vesznek körül bennünket. Ennek vigasztalónak kellene lennie, de mégsem az.

Nagyon sok ember boldogtalan, de mégsem megy mindegyik világgá.

Soha ne engedj be egyetlen pasit se a szívedbe. Halálos hiba.

Az élet egymás hegyén-hátán halmozódó pillanatok sorozata, és mindegyikük utazás a vég felé.