Idézetek a beszédről
Az emberek úgy haladnak át az életen, hogy sok olyasmit tesznek vagy mondanak, ami apróság ugyan, mégsem kellene. Szinte azonnal el is felejtik, észre sem veszik, kit mivel bántottak meg, hol milyen károkat okoztak. Pedig mindig, mindennek van következménye. Ez lenne a legfontosabb, amit minden embernek, neked is meg kellene tanulni.
Van lehetőségünk Tetten érni a folyamatot Mikor a színen a lényeg átsajog, Látni, láttatni, hogy élet, halál A pillanat szarvhegyén dől vagy áll. Elmenni kevés, bennragadni sok, Emberré az tesz, ha megszólalok.
A névtelen pletykálkodás, ha a maga helyén kezeled, igen tiszteletreméltó módja a bajkeverésnek.
A tetteim alapján ítéljenek meg, ne a szavaim miatt.
A lényeg abban van, hogy mindent megengedhessünk magunknak, még akkor is, ha cserében időnként hangosan hirdetjük saját gyalázatunkat.
Az efféle szerelmes csevegés meglehetősen egyhangú dolog. Végtelenül ismételgetett szeretlek. Közömbös hallgató számára fölöttébb sivár és unalmas zenei frázis, ha nincs benne semmi cifrázat.
Nem szeretek komolyan beszélni, mert akkor csak egyetlen téma marad: életünk igazolása.
Az igazi párbeszédben mindkét oldal hajlandó változni.
A helyes beszédnek van ereje megbocsátani, szeretetet és reményt ébreszteni.
Van az úgy, hogy a szavak teljesen hatástalanok, amikor elhangzanak, s csak később kapnak jelentőséget.
Módjával kell adagolni a szavakat... Szavakkal bűvölni lehet. (...) De elővarázsolni azt, ami nincsen, nem lehet. Pótolni végképp nem.
Kétségtelen: egy nagy csendkúra igen jót tenne az emberiségnek. Felérne egy teljes bűnbánattal.
Szólj mindig igazat, azaz nevezd árpának az árpát, víznek a vizet, és a lehető legkevesebbet beszélj olyasmiről, ami láthatatlan és megfoghatatlan.
Egy angol szerző szerint oltárt kellene emelni a csöndnek és a nyugalomnak, mivel a csönd a világnak az az eleme, amelyből az igazán világos és tökéletes dolgok születnek, hogy az Élet fényességébe lépve, teljes pompájukban uralkodjanak. (...) Ha igaz a mára már megkopott régi közmondás, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst, akkor ugyanannyi joggal azt is mondhatnánk, hogy a szó az idő gyermeke, a csönd pedig az örökkévalóságé. Az emberi gondolat a csöndben növekedik, ahogy a fák az éj sötétjében.