Kálnay Adél

Még nem találod meg, de így jutsz hozzá egyre közelebb. Aztán: odafigyelsz mindenre, ami körülötted történik. Figyelsz a fákra, madarakra, emberekre, ez nagyon fontos. Mindig figyelned kell, hisz nem tudhatod, honnan, mikor érkezik jelzés számodra, ami az útról tudósít. Különösen azt keresd, ami szép, tiszta és egyszerű!

Hiszed, ám nem veszed észre, hogy itt minden összefügg. Emlékezz, mit mondtam - emelte fel ujját az öregember -, mindennek következménye van! Mindennek, amit teszel vagy mondasz, sőt annak is, amit csak gondolsz. Ezért az első lépés, hogy az Utat megtaláld, ez legyen: bármit teszel, gondolj a kőre, amit megrúgtál! Mindig gondold át, mi lehet a következménye annak, amit tenni fogsz.

Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?

Az emberek úgy haladnak át az életen, hogy sok olyasmit tesznek vagy mondanak, ami apróság ugyan, mégsem kellene. Szinte azonnal el is felejtik, észre sem veszik, kit mivel bántottak meg, hol milyen károkat okoztak. Pedig mindig, mindennek van következménye. Ez lenne a legfontosabb, amit minden embernek, neked is meg kellene tanulni.

Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban. Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit, te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell, általad lesz ez a világ még szebb és jobb. Mi legfeljebb segítünk neked.

Nagyon jó azoknak, akik látják, amit olvasnak. Persze a film is jó, csak éppen nem a te szereplőd játszik benne, hanem amilyet a rendező gondol. A könyvben az a legjobb, hogy te vagy a rendező.

Aki sok ajándékot készít, az bizonyosan nem magányos.

Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.

- Semmit nem lehet utoljára hagyni (...), nem szabad kapkodni, mert akkor éppen a lényeg vész el. - Mi a lényeg, nagyi? (...) - Mi? Hát az öröm. Örülni minden percnek, amit az ember a készülődéssel tölt el.

Ha türelmetlen vagy, mindig elrontod az örömödet. Ha valamit szeretnél, legyen öröm a várakozás is. (...) Semmi sem történik előbb, mint ahogy eljön az ideje.

Mi, madarak hiába tudunk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek.

A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.