Idézetek a beszédről
A harag és felháborodás kifejezésére legtöbb nyelven csak egy-két unalmas szkémát találni. Némely nemzet idevágó szókincse mondhatni siralmas. A legváltozatosabb fokú harag a legkülönbözőbb műveltségi fokú egyénekből automatikusan ugyanazt a három-négy szót csalja elő.
Időnként, amit nem mondanak, ugyanolyan fontos, mint amit hallunk.
Mert nyelve nincs bár, a gyilkos merény A legcsodásabb szerven tud beszélni.
Rövidség lévén lelke minden Okos beszédnek, a szóár pedig Csak teste rajta és kül cifraság.
Aki nem tud beszélni, képtelen másokkal megosztani érzéseit és gondolatait. Olyan ez, mintha játékbabaként egész életét elszigeteltségben, álmok és remények nélkül töltené.
Odavetett egy szót nekem Ő már régen feledte Engem azóta rág e szó Ő nem tudja, hogy kiejtette.
A hallgatás akaratlagos cselekvés. Azt követeli, figyeljen arra, amit a másik mond.
Van, amikor nincs miről beszélni, mert az ember életében vannak olyan korszakok, hát már miért ne lennének? És van, amikor nem érdemes.
Vállald a hallgatást. Akár gyors eltűntödet. Hogy szószegény a létezés, a csönd mutatja meg. S hogy hiányod mily beszédes.
Csevegni jó, hallgatni arany, de a némaság elviselhetetlen.
Van, aki minél kevesebbet tud, annál többet beszél.
Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.
A hatásszünetnek is vannak időbeli korlátjai, nem lehet a végtelenségig húzni, mert akkor az már nem szünet, hanem maga a semmi.
Vajon számít, mit ír az ember, ha soha senki nem olvassa? Van a szavaknak jelentése, ha soha senki fülébe nem jutnak el?
Amikor egy nyelv kihal, az ugyanolyan fajta veszteség, mint amikor egy faj hal ki, és amikor e nyelv által hordott kultúra hal ki, akkor az még nagyobb veszteség.
Facebook
Pinterest