Kálmán Olga

Van, hogy rákényszerítik az embert egy útra, van, hogy véletlenül téved rá, szerencsés esetben pedig az ember saját maga jelöli ki az útját. Nehezebb? Porosabb vagy göröngyösebb? Szinte mindegy is, hiszen egy a lényeg: jó irányba vezessen.

Egy beszélgetés nem a stúdiódíszlettől, az asztaltól vagy a széktől lesz jó, hanem a kérdező és a kérdezett őszinteségétől.

A kamera fölött lévő piros lámpa megváltoztatja a teret, a dimenziót, vagyis akkor megszűnik minden, és elindul valami egészen más.

A nagy dolgokon nem jó, ha az ember rágódik. Akkor már nem lesznek igazak.

Nem szabad materiális értékek vagy konvenciók miatt leélni az életünket azzal vagy azokkal, akikkel nem szeretnénk.

Amíg az ember facér vagy szingli, akkor sokkal könnyebben vet véget akár egy kapcsolatnak is. A házasságnál már más. Annak felbontása nem egy egyszereplős játék. Ott sok ember sérülhet lelkileg, akár bele is rokkanhat, tehát abból nem úgy lép ki az ember, hogy "hát, bocs, drágám, másba szerettem bele, szevasz... ". Ez nem így megy.

Vannak olyan abszurd helyzetek, amikhez már nincsen racionális kérdés, és nincsen racionális válasz.

Szépen artikuláló magyar ember sok van, de azt csak kevesen tudják, hogy kell üzenetet közvetíteni tekintettel, mozdulattal. Sok-sok munka kell ahhoz, amitől ez működhet.

Olyan nincs, hogy a kudarcok vinnének előre, hogy engem az inspiráljon, hogy megint nem sikerült, na, majd legközelebb - ez butaság. Az embernek sikerre, pozitív visszajelzésekre van szüksége.

Vannak helyzetek, amikből nagyon könnyen ki lehet jönni egy őszinte válasszal.

Nem jó vitapartner, aki ragaszkodik egy mondatához, és mindenre ugyanazt a sztereotip szöveget vágja rá. Kitalálja magának, hogy "pitypalatty", és ha hússzor rákérdezel, akkor is pitypalatty, ha cáfolod, akkor is pitypalatty. Na, ezekkel a beszélgetőtársakkal nem nagyon lehet mit kezdeni, igazi energiavámpírok.

A hatásszünetnek is vannak időbeli korlátjai, nem lehet a végtelenségig húzni, mert akkor az már nem szünet, hanem maga a semmi.