Illyés Gyula
Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!
Játszunk szavainkkal és életünkkel, mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk.
Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!" és mennyire megint csupán - zsivaj, árverések hang-dühével tele, mennyire csak a nagy száj ereje s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva - árulja el, hogy szóra egyre gyáva.
Homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen, szörnyű mocsaradba, magyar történelem!
Hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem; (...) nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban.
Évre évek multak s azóta én sokszor vártam még gyermekként az évfordulatkor, hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, látok is valamit -, másszor legyintettem s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén részegen pörögtem az év meredélyén.
Facebook
Pinterest