Illyés Gyula

Csak az a nép tud tisztelni más népeket - azok szokásait, hagyományait - amely a sajátját is megbecsüli.

Én most sem tudom, hogy van-e isten. Csak tudom, mi dolga lenne, ha volna.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy.

Minden nemzetnek ragyogó eszménye van saját magáról.

Mit el nem értünk külön tévelyegve talán egy kis fészek adja meg nekünk hol ajk az ajkon egymást átölelve nevetve-sírva boldogok leszünk.

Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely fölvert lelkiismeretét megnyugtassa, ha csak annyira is, hogy még sincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedezte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják.

Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam.

A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.

Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik - mit lehet könnyebben pótolni az embernél?

A felkeltett harag (...) éppúgy szomjazza a kielégülést, akár a szerelem.

Szépséggel való foglalkozásra csak a gazdagok érnek rá és a koldusok, azok, akiket már szintén nem kínoznak világi gondok.

A népművészet legszebb alkotásai a legbűzlőbb nyomor színén úsznak, mint némely virág a posványon.

A harag és felháborodás kifejezésére legtöbb nyelven csak egy-két unalmas szkémát találni. Némely nemzet idevágó szókincse mondhatni siralmas. A legváltozatosabb fokú harag a legkülönbözőbb műveltségi fokú egyénekből automatikusan ugyanazt a három-négy szót csalja elő.

Az áradozó szerelmes nyelve megbicsaklik, s lángolása minél őszintébb, annál biztosabban dadogja azt az egy elcsépelt közhelyet, amely az első emberpár óta az emberiség rendelkezésére áll.

A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.