Julia Quinn

Az elbűvölő nem feltétlenül egyenlő a boldoggal.

Miért pazarolna az ember ábrándokat és szerelmet olyanra, aki azt sosem viszonozza? Inkább olyanoknak kell tartogatnia a szélfútta mocsár típusú összeismerkedést, akiknek van jövőjük együtt.

Néha olyan okai vannak félelmeinknek, amiket nem tudunk megmagyarázni. Néha csak a csontjainkban érezzük, hogy valami igaz, de más ostobaságnak tartaná.

Vannak élvhajhászok és Élvhajhászok. (...) Az élvhajhász (kisbetűvel) ifjú, bohó és éretlen. Kérkedik hódításaival, rendkívül idióta módon viselkedik, és azt hiszi, hogy nagy veszélyt jelent a nőkre. Az Élvhajhász (nagybetűvel) pontosan tudja, hogy nagy veszélyt jelent a nőkre. Nem dicsekszik hódításaival, mert nincs szüksége erre. Tudja, hogy suttogni fognak róla a háta mögött nők és férfiak egyaránt, és ami azt illeti, jobban szeretné, ha egyáltalán nem suttognának róla. Tudja, kicsoda és mit tett; a további elbeszélés számára felesleges.

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó (...), és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne.

Lehetséges egyetlen nap alatt újra és újra beleszeretni egy emberbe, és egyre jobban szeretni?

A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi... ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.

A szívfájdalom (...) sosem múlik el teljesen, csak csillapodik. A minden lélegzetvétellel érzett éles, lüktető fájdalom végül tompább fájdalommá változott, amiről az ember megfeledkezhet, de sosem törölheti ki teljesen a tudatából.

A bánatot nehezebb elviselni, ha az embert kisebb hadseregnyien figyelik.

Ha bárkit feleségül vennék, te lennél az. De ha feleségül jönnél hozzám, az tönkretenne téged. Sosem tudnám megadni neked, amire vágysz. Minden nap egy kicsit meghalnál, és én belehalnék abba, hogy végig kell néznem.

Susmorgás mindig van. A suttogás pedig, ha nem fojtják el időben, hamar lármába torkollhat.

A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert.