Idézetek a szomorú szerelemről
A szívem adnám oda hegedűnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szűz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem.
Jobb szeretni és elpusztulni, mint soha meg nem ismerni a szerelmet.
Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.
A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.
Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A szerelem okozta kínok nem mérhetők a magányosság okozta bánathoz.
Nincs békém, s nem szitok háborúságot, félek s remélek, fázom és megégtem, az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben, semmi se kell s ölelném a világot.
A szerelem zsarnok, aki nem kímél senkit.
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy.
Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmetesek a viharok s én romló törzsű fa vagyok.
Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.
A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem; Bele estem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok.
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta...
Facebook
Pinterest