Idézetek a szomorú szerelemről
Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van.
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam, A földön vergődtem, és végül feladtam.
Nincs az életben olyan időszak, a melyben az ember minden gondtól annyira szabadon erezné magát, mint a mátkaság néhány hónapja alatt; de nincs is olyan csalódás, mely az életet zordabbá, elviselhetetlenebbé tenné, mint szerelmében megcsalatni vagy félreismertetni.
Szerelem - eljegyzés - mátkaság - a legmagasabb gyönyör - és a legkínzóbb gyötrelem fogalmai, a legboldogítóbb ábrándok és légvárak ideje.
Imádkoztam istenemnek, Adna nyugtot már szivemnek; Azt felelte: nem tehetem. Hatalmasabb a szerelem!
Istenem, nem kéne a szerelemnek ilyen nehéznek lennie!
Miért ennyire nehéz megszabadulni a szívfájdalomtól?
Mindenütt megvagy: mint virágözön borítod életemet, friss öröm, frissitő ifjúságom, gyönyöröm: minden mindenütt veled ostromol, de mindig feljajdul a halk sikoly: e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
A boldogtalan házasságokból nem a szerelem, hanem a barátság hiányzik.
Sokat szenvedtem a különböző kapcsolataimban, főleg akkor, ha voltam olyan könnyelmű, és szerelmes lettem. A férfiak megérzik, és játszadoznak az emberrel. Még ha kezdetben éreznek is valamicske gyöngéd szerelmet, ami velük egyenrangúvá avat, később nagyra vannak magukkal, ők a kegyes adakozók, én pedig a koldus.
De jó annak, aki senkit Nem szeret, Mosolyoghat örök, fájó Könny helyett, Kinek álmát nem zavarja Semmi sem, Mert nem tudja, mily nagy kín a Szerelem!
Minden első szerelem fiaskóval végződik.
A boldogtalan szerelem a boldogság egy fajtája.
Te olyan kedves vagy. Lehet, hogy nem kéne ilyen kedvesnek lenned hozzám. Nem gondoltál még erre? Lehet, hogy minél kedvesebb vagy, annál jobban kihozod belőlem a sárkányt. Olyan ez, mint valami szörnyű láncreakció. Újra meg újra visszapattanunk egymásról, és a helyzet egyre csak romlik: minél kedvesebb vagy, annál jobban az agyamra mész vele. Mert én nem érdemlem meg, hogy jó legyél hozzám. Hiszen én egy kibírhatatlan sárkány vagyok.
A szenvedésre való hajlam (...) kéz a kézben jár a szerelemmel.