Rebecca Chance

Az baj, hogy az ember soha nem tud örülni annak, amije van: mindig vékonyabb akar lenni.

Manapság nagyban kell gondolkodnia annak, aki nagyot akar kaszálni.

Semmit sem adnak ingyen. Meg kell dolgozni mindenért, amink van. Egyfolytában gürizni kell, kavarni, és éhezni.

Ott a sok énekes meg színész, aki elmegy rehabra, és utána jön a mindenkit elképesztő, nagy visszatérés (...). És ha nincs rólad semmi hír, az rossz hír, ugyebár...

Te olyan kedves vagy. Lehet, hogy nem kéne ilyen kedvesnek lenned hozzám. Nem gondoltál még erre? Lehet, hogy minél kedvesebb vagy, annál jobban kihozod belőlem a sárkányt. Olyan ez, mint valami szörnyű láncreakció. Újra meg újra visszapattanunk egymásról, és a helyzet egyre csak romlik: minél kedvesebb vagy, annál jobban az agyamra mész vele. Mert én nem érdemlem meg, hogy jó legyél hozzám. Hiszen én egy kibírhatatlan sárkány vagyok.

Valószínűleg csak azért érzek így, mert ő az a férfi, aki soha, de soha nem lehet az enyém. Ő a tiltott gyümölcs, és az ilyesmi a könyvekben, filmekben baromi romantikus, de a való életben nem más, mint színtiszta gyötrelem.

Az ember időtlen időkig készülődhet élete legjobbnak ígérkező randijára, ha éppen nincs az égvilágon semmi más dolga.

Az élet kellős közepén is velünk van a halál.

Az őszinte bűnbánathoz elengedhetetlen, hogy az ember, amennyire lehet, jóvátegye a bűnét.