Rafik Schami
Különös, hogy az ember milyen sokáig dédelgeti titkos vágyait.
Az igazság és a bosszú ősi ellenségek.
A baktériumok és a vírusok tudnak önmegtartóztató életet élni, az ember nem.
Egy megfejtés rendszerint tíz újabb rejtvényt szül.
Az élet körforgás, öregkorunkban visszatérünk a kezdetekhez.
A gyász olyan, mint egy hűséges kutya: valahányszor elkergetjük, mindig visszatér.
Vannak pillanatok, amikor az ember azt kívánja, bárcsak megállna az idő.
A szerelem (...) nem ismer sem háborút, sem rasszizmust, sem pedig inkvizíciót.
A nőknek az évszázados elnyomás miatt más lett a testük. Ritkán szólalhattak meg, ezért a beszélt nyelvet testnyelvvé alakították át. Keveset mondanak ki szavakkal, annál többet a szemükkel, a kezükkel, a járásukkal, a testi odaadással vagy elutasítással. Nem véletlen, hogy a nők figyelmesebben hallgatják a másikat, mint a férfiak. Érzékeny a fülük a hangok árnyalataira is.
A férfiak túl régóta uralkodnak, az uralkodók pedig rosszul hallanak, vagy csak azt hallják meg, ami tetszik nekik. Ezért hallgatja a mesélőket több nő, mint férfi.
Sokat szenvedtem a különböző kapcsolataimban, főleg akkor, ha voltam olyan könnyelmű, és szerelmes lettem. A férfiak megérzik, és játszadoznak az emberrel. Még ha kezdetben éreznek is valamicske gyöngéd szerelmet, ami velük egyenrangúvá avat, később nagyra vannak magukkal, ők a kegyes adakozók, én pedig a koldus.
A feledés (...) a természet bölcsessége. Ezt sokan nem fogják föl, próbálják minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel megakadályozni. Pedig a feledés azt is jelenti, hogy elengedünk valamit.