Idézetek a szomorú szerelemről
Az is egy hülyeség, amikor valaki végre valahára kiböki, mit akar, én meg megcsinálom, és akkor azt mondja, nem ér, mert csak azért csináltam meg, mert mondta. Azt mondja, úgy kellene megcsinálnom, hogy neki ne is kelljen mondani. Mintha ki tudnám találni a gondolatát! Hát akkor kész, vége, elszégyellem magam, és menekülök. Vége a kapcsolatunknak.
Nagy az én szerelmem, de mit tehetek a szerelem hatalma ellen? Napjában százszor haldoklom a fájdalomtól, százszor éledek ismét újra; de ezt az édes fájdalmat el nem cserélném a világ minden öröméért.
Az emberek nagy része egész életében ugyanazokat a hibákat ismétli meg minden egyes kapcsolatában.
Miért érezzük iszonyú rossznak és kínzónak a szerelmi bánatot? Minden bizonnyal nem utolsósorban azért, mert kétségbeesésünkben elképzelni sem tudjuk, hogy a fájdalom elmúlik egyszer. Emiatt még erősebben érezzük.
A nagy szerelmet kisebbekkel nem lehet feledtetni. Mintha sok kis képet akasztunk a nagy fölé: a kicsik egymást fedik el, de a nagy látható marad.
A szerelmi bánatnál továbbra sincs rosszabb érzés. Übereli a rákot.
Az emberek szeretik azt hinni, hogy a szerelem úgy van, mint a filmeken. Sajna, nagyon nem úgy van. Még a diznis hepiendek után sincs fenékig tejfel.
Sok szerelem azért tartós, mert restellik bevallani egymásnak, hogy tévedtek.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonnyal, és közös házban.
Sokan gondolják azt, hogy az érzelmeik hirtelen megjelenése vagy fellángolása a másikban is ugyanolyan ütemben zajlik. Pedig ez nem így van. Mennyi fájdalomnak, csalódásnak és veszekedésnek az alapja ez a tempókülönbség! De hát a szerelmes ember türelmetlen, eszetlen, nem tud várni és kivárni, pláne elfogadni azt, hogy a másiknál lassabban zajlanak a dolgok.
A szerelem semmit nem szerez az embernek, csak szívfájdalmat.
A szerelem kétélű fegyver, gyermekem, mert sok örömöt szerez, de fájdalmat is okoz.
Különös alkotás lehet ez az emberi sziv, mert megszokja végre is, mindennapi táplálékának tekinteni a fájdalmat.
Nem én vagyok az egyetlen, aki többre vágyik. Még az elismert emberek közül is sokan éheznek olyan kapcsolatra, amelyről elmondhatják: egy meg egy egyenlő végtelen. Megint mások nyakig ülnek egy viszonyban, amelynek jelentőségét a környezet nem értékeli kellőképp, vagy amelyet ők maguk nem tudnak szavakkal leírni.
Ha a dolgok mélyére nézünk, többnyire azt tapasztaljuk, hogy az egyik fél viszi a prímet. Az egyiknek van nagyobb szüksége a másikra. Valamelyikük könnyebben lépne ki a kapcsolatból.
Az élet nyomasztó dolgai nem hagynak helyet a szerelemnek.
Facebook
Pinterest