Johannes Hinrich von Borstel

A test belső részei és a külvilág közti minden kapcsolat utat nyithat a kórokozóknak, vagyis nem csekély fertőzésveszélyt jelent. A kórokozóknak nem szabad bejutniuk, ezért ha csak lehet, a kapukat zárva kell tartanunk.

Bizonytalan helyzetben még az is jobb, ha nem teljesen jól csinálunk valamit, mint ha egyáltalán semmit sem teszünk.

Romantikus komédiák sora szól arról, hogy az átültetett szív új tulajdonosa halálosan beleszeret a donor gyászoló özvegyébe. Lehet, hogy ezek a filmek nem túl életszerűek, de az új szív minden esetben új életet, talán teljes újrakezdést is jelent. Az új tulajdonosra valószínűleg még sok szép év vár finom mediterrán ételekkel, szerelemmel, vidámsággal és boldogsággal. Eleven, mindig dobogó szívvel.

A szerelem és az elmebaj elég közel állnak egymáshoz. Ebben tulajdonképpen semmi meglepő sincs.

A boldogság nem egyszerűen csak jó, hanem egészségesebbé is tesz bennünket! Hát nem fantasztikus?

A test, ha nem mozog, egyre gyengébbé válik. A százéves alvás nem konzervál. Akkor sem, ha romantikus csókkal ébresztenek.

A szerelmesek szívverése egymáshoz igazodik, amikor egymással szemben ülnek, és egymás szemébe néznek. A nők szíve ilyenkor egyértelműen gyorsabban alkalmazkodik a szeretett férfi szívének ritmusához, mint fordítva. Hogy ez miért van így, nem világos, de ugye milyen romantikus, hogy a szeretők megosztják egymással a szívfrekvenciájukat?

A szerelmi bánat szörnyű érzésétől egyetlen orvos sem fog tudni megszabadítani minket. Az egyetlen dolog, ami legalább egy kicsit segíthet, egy jó barát, akinek a vállán rendesen kisírhatjuk magunkat.

Sokan gyengeségnek tartják a szerelmi bánat nyílt felvállalását, de én ezzel nem értek egyet. Mert mi lehet emberibb annál a mély megrendülésnél, amelyet a szerelem elvesztése vagy más veszteség miatt élünk át?

Miért érezzük iszonyú rossznak és kínzónak a szerelmi bánatot? Minden bizonnyal nem utolsósorban azért, mert kétségbeesésünkben elképzelni sem tudjuk, hogy a fájdalom elmúlik egyszer. Emiatt még erősebben érezzük.

Az orvoslás egyik területe, ahol a placebohatást a javunkra fordítják, a homeopátia. Ott a hatóanyagokat néha olyannyira felhígítják, hogy már nem is mutathatók ki, ami azt jelenti, hogy legfeljebb néhány molekulányi marad belőlük. A tudomány álláspontja szerint semmilyen hatásuk nem lehet. Attól, hogy elások a kertemben egy aszpirint, a talajvíz még nem fogja csillapítani a fejfájásomat.

Nemrég olvastam egy bölcs mondást: "Nyugi. A szívünk olyan, mint egy bozótvágó kés, segítségével ki tudjuk vágni magunkat a sűrű dzsungelból." Nagyszerű tisztelgés egy hű barát előtt, akire mindig és mindenben számíthatunk. Erős és kitartó útitárs, kimerítő munkájáért cserébe csak annyit kér, hogy jól bánjunk vele.