Makai Rita

Az a sok csoda, amit ajándékul adott az élet, mind megmutatta, hogy volt miért, és van miért. Van miért élni, küzdeni, szenvedni és kitartani, mert mindennek oka van, és később összeáll majd a nagy egész, amit ma még nem láthatunk. Nem véletlenül születtünk a világra, feladatunk van, utunk, amit be kell járni, és észrevenni a szépségeket, bármily kacskaringós is legyen az út. Mert nincs tudatosulás fájdalom nélkül.

Egyedül én vagyok felelős az életemért, a gondolataimért, a cselekedeteimért. Nem okolhatok már többé senki mást. Én irányítok, én vállalom a felelősséget. És most el kell döntenem, hogy a hátralevő napokat milyen szellemben kívánom eltölteni: a legjobbat kihozva belőlük vagy áldozatként, sajnálva magamat és az elvesztegetett lehetőségeimet.

Az emberek nagy része egész életében ugyanazokat a hibákat ismétli meg minden egyes kapcsolatában.

"Légy te a változás, amit a világban látni akarsz." Számomra ez jelképezi azt, hogy hogyan szeretnék élni a földi létem során. Talán nem is kell ennél többet mondani, ez magába foglal mindent.

Hiszek a végzetben, hogy minden találkozásnak és történésnek célja van az életben, de hiszek abban is, hogy rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az utunk során felkínálkozó lehetőségeket, ezáltal tehát mi is alakíthatjuk az életünket.

Én nem hiszek abban, hogy lehet úgy mesterségesen szenvedélyt csiholni két ember között, hogy az magától nem kap lángra. Kémia.

Az élet legtöbbször teljesen más, mint amilyennek eleinte képzeljük, és közben ráébredünk, hogy bizony nem vagyunk mesebeli hercegnők. A repülőszőnyeg helyett pedig mehetünk gyalog oda, ahova akarunk.

Egy dologra kell vigyázni a mindennapok során, hogy ne legyen semmilyen rossz értelemben vett rutin, mert az megöli a romantikát... amíg és amiben lehet, élvezzük ki a pillanatot, merjünk spontánok lenni, megnézni egy filmet vagy délután kettőkor még visszabújni az ágyba aludni, mert úgy esik jól.

Az ember mindent otthonról hoz, a viselkedést, az értékrendet, a koncepcióját önmagáról, a világról és a saját helyéről a világban.

Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe.

Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat.

Légy te a változás, amit a világban látni akarsz. Előlegezd meg a jót, és megtörténik. Meglátjátok, működik.

Ha valamit nagyon akarunk, bármi lehetséges. Szóval megéri hinni, bízni, álmodni, álmodni nagyot, merészet, mert azt bánja meg legjobban az ember, amit nem tett meg, amikor pedig lehetősége volt rá, nem pedig a rossz döntéseket. Abból adódik bőven az életünk során, aztán vagy tanulunk belőlük és dolgozunk magunkon, vagy nem, és meglépjük őket újra és újra.

Az élet tele van lehetőségekkel. Amikor depis vagyok, minden lassan halad, kínkeservesen vánszorognak a percek, én is csak átkúszom a napon, minden nyögvenyelős, és észre sem veszem, ha valaki rám mosolyog, vagy egy jó lehetőség adódik, akár plakát formájában az utcán. De amikor pozitívan látom a dolgokat, megnyílik a világ előttem, észreveszek minden lehetőséget, állásokat, olyan emberekkel találkozom, akik adnak valami pluszt az életemhez, egy jó tippet, egy jó beszélgetést, jó energiákat... ezt hívják termékeny időszaknak.

Vissza kell találnunk önmagunkhoz, mindegy, hogyan, egy új vagy régi hobbi kapcsán, munkával, vagy a barátok és a család energiájával, de meg kell tennünk, mert senki nem fogja megtenni helyettünk, az életünk a mi kezünkben van.