Julia Quinn
Nem, nem "a" tökéletes férjre van szüksége. Csak valakire, aki számára tökéletes.
Véletlen. Minden a véletlenen múlik. Ezt természetesen egyetlen tudós sem vallaná be, de a nagy találmányok többsége úgy jött létre, hogy a felfedező valami egészen más problémát kívánt megoldani.
Biztos vagyok abban, hogy sosem megyek férjhez. Ha lenne valaki, aki hozzám való, akihez való vagyok, az igazi, akinek én vagyok az igazi, nem gondolod, hogy már rá kellett volna találnom?
Ennek a férfinak született; és életének annyi évét töltötte azzal, hogy próbálta elfogadni: ez a férfi más nőnek született.
Minden nő a sötét hangulatú, merengő férfiaknak jut.
Vannak pillanatok egy nő életében, amikor szíve igen erősen megdobban, amikor a világ hirtelen furcsán rózsaszínnek és tökéletesnek tűnik, amikor egy ajtócsengőt is mennyei harmóniának hall.
A szerelem feltámad, és minden nap változik. Nem olyan, mint valami villámcsapás az égből, hogy egy szempillantás alatt más ember leszel tőle.
Lehet, hogy ez a szerelem meghatározása. Ha az ember nagyon akar valakit, ha nagyon szüksége van rá, akkor is imádja, ha dühös rá, és legszívesebben az ágyhoz kötözné, nehogy kimenjen és még több bajt csináljon.
Vajon számít, mit ír az ember, ha soha senki nem olvassa? Van a szavaknak jelentése, ha soha senki fülébe nem jutnak el?
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Nagyon szeretem a családomat, de igazából a jó konyha vonz hozzájuk.
Az a mondat, ami a mindazonáltal szóval kezdődik, sosem jó.
Hát nem kellemes dolog rájönni, hogy nem egészen azok vagyunk, aminek gondoltuk magunkat?